A polgárháború szélén táncol Amerika, sorsdöntő választás előtt áll az ország
Az Egyesült Államokban forrnak az indulatok, az elnökválasztás csak tovább fokozhatja az ellentéteket.
Az MSZP-s vezetők valóban komoly megerősítést kaptak arra vonatkozóan, hogy az MSZP szempontjából előnyös az általuk elkezdett irány.
„Az MSZP most sem tudott egy olyan önálló, a baloldali ellenzék többi csoportosulása, és a civil tüntetők által képviselt kormányellenes kritikáknál konkrétabb, megalapozottabb programot hatékonyan felmutatni, amiből a széles nyilvánosság számára is láthatóvá válna, hogy igazában mit, és hogyan szeretne másként csinálni, ha egyszer kormányra kerülne. Ez két szempontból is nagyon veszélyes az MSZP-re nézve. Egyrészt ezért tudja a DK-ügynök Lendvai úgy beállítani az elért választási eredményt, mint amiben meghatározó jelentősége volt a civil megmozdulásoknak, melyek szervezői viszont folyamatosan próbálnak elhatárolódni az MSZP-től, és a többi párttól is, ezzel amortizálva a pártok jelentőségét és szerepét, ami értelemszerűen nem előnyös a váltópárti szerep visszaszerzésén fáradozó MSZP vezetésnek. Másrészt azoknak a választóknak, akiket sikeresen tudtak mozgósítani a civil szervezők, vagy hozzájuk hasonlóan elégedetlenek a kormánypártok politikájának egyes elemeivel, arra lenne igényük, hogy az ellenzéki pártok mutassanak reális, könnyen érthető alternatívát. Amennyiben erre az MSZP nem képes, akkor ezzel tág teret hagy Gyurcsány Ferenc hatalmi ambícióinak, aki máris megpróbálta megszerezni a civilek mögött álló társadalmi bázist a DK elmúlt hétvégi pártkongresszusán elmondott beszédével. Van tehát még bőven feladata a jelenlegi MSZP-s vezetőknek, de valóban komoly megerősítést kaptak arra vonatkozóan, hogy az MSZP szempontjából előnyös az általuk elkezdett irány.
A többi »nagy« párt egyaránt súlyos kudarcnak tekintheti a választási eredményt, hiszen mindegyiküknek csökkent a támogatottsága, nemcsak abszolút értékben (ami az alacsony részvétel miatt az MSZP-re is igaz volt), hanem az érvényesen szavazók arányában is, ami kellemetlen meglepetés lehetett pl. a Jobbiknak, mely egy ideje magát tartja leendő váltópártnak.”