„Az ukrajnai fronton tehát meglehetősen vegyes Moszkva mérlege: megszerezték az irányítást a keleti megyékben, ahol immáron oroszbarát bábkormányok is alakulhatnak majd, ott van a kezükben a Krím, cserébe viszont a többségi Ukrajna minden korábbinál távolabb került Oroszországtól, a teljes orosz gazdaságot sújtó szankciókról nem is beszélve.
Oroszországnak természetesen továbbra sem kell a teljes elszigetelődéstől félnie, azonban az európai felvevőpiacok súlya az orosz külkereskedelmi mérlegben jelentősen csökkenhet, ha nem közelednek az álláspontok és a szankciók is érvényben maradnak. A kieső felvevőpiacokat részben pótolhatja majd az Eurázsiai Gazdasági Unió, amely lényegében az alapító trió vámuniójaként funkcionál jelenleg, és jövő év elejétől működik majd teljes értékű gazdasági unióként, immár Örményországgal kiegészülve.
Azzal az Örményországgal, amely 1988 óta területi vitában áll Hegyi-Karabah kapcsán Azerbajdzsánnal. Az intenzív nyugati kapcsolatokat fenntartó Grúzia és Azerbajdzsán mellett fokozatosan izolálódó országot eddig is az orosz kapcsolat tartotta a felszínen, ez a függőségi viszony pedig minden korábbinál erősebbé válhat a jövőben. Putyinnak mindenesetre szüksége van Jereván támogatására, hiszen a kaukázusi régióban Örményország jelenti az ellensúlyt a nyugati terjeszkedéssel szemben. (...)
Az örmény csatlakozásról szóló végleges döntés október elején született meg, azonban vannak még tisztázatlan kérdések. Ezek legfontosabbika a hegyi-karabahi területek vámuniós státusza; félő, hogy az örmény katonai ellenőrzés alatt álló területek bevonása fegyveres konfliktushoz vezetne, ezért egyelőre nincs végleges döntés. Hasonló módon tisztázatlan az okkupált ukrajnai területek bevonása is: míg a Krím valószínűleg január 1-jétől az Eurázsiai Unió része lesz, a kelet-ukrajnai szakadár államok csatlakozása még várat magára (elsősorban azért, mert nem Oroszország területét képezik, tehát elvileg külön kell majd kérniük a csatlakozást).
Mindenesetre Putyin apró lépésekkel közeledik nagy geopolitikai álma, az orosz vezetésű eurázsiai gazdasági tömörülés megvalósítása felé. A kérdés az, hogy kinek lesz majd nagyobb sikere hosszú távon a posztszovjet térségben: az erőpolitikát felvonultató Eurázsiai Uniónak vagy a demokratikus átmenet égisze alatt keletre terjeszkedő nyugatnak?”