„Van a CBA. Egyelőre nem mindenki vásárol ott. Talán azért, mert drágának tartja. Vagy nem elég színvonalasnak. Vagy csak idegesíti, hogy minden egyes alkalommal negyedórát kell várnia, ha olyan rendkívül ritka terméket tesz a kosarába, mint a zsemle, melynek árát az unott pénztáros hosszan kutatja egy nejlonba csomagolt listán, ahol nem találja meg (szerencsére Marika öt pénzárral arrébb tudja és átkiabálja).
Persze akad olyan is, aki ott vásárol. Talán azért, mert pechje van, és nincs a közelében választék. Vagy azért, mert szeret drágábban vásárolni, a minőséget nem tartja fontosnak, a kiabáló Marika sem zavarja, ugyanakkor boldog attól a tudattól, hogy a cég tulajdonosa magyar. Az is egy típus, akinek nem az számít, hogy olcsóbb legyen a zsemle, hanem egyedül az, hogy ne John-nak, hanem Viktornak Lászlónak hívják azt a számára ismeretlen tőkést, aki a végén még egy házat vesz magának a zsemlén lévő profitból.
Nem baj, mindenki választhat szabadon. Pontosabban éppen ez a baj. Nem azért vásárolta be magát a miniszterelnök a CBA-ba, vásárol be a miniszterelnök a CBA-ban, hogy ezek a multik rontsák a jobb áraikkal a boltot. Emeljenek ők is árat! Ezt akarja a kormány. Tehát hogy a vásárló, azaz a nép többet fizessen. Amikor a sajtójával együtt piacvédelemről, a kis boltok segítéséről, a magyar tulajdon fontosságáról beszél, az annyit jelent, hogy drágábban veszed majd a kenyeret.”