Magyar Péternek igen mocskos a szája – a legújabb felvételek is ezt bizonyítják
F*szomat, b*szdmeg, lesz*rom, k*csögök, ki*szott média, ku*rva nagy következmények – a Tisza Párt elnökének megnyilvánulásai hemzsegnek a trágár szavaktól.
A fanyalgók nem vették volna észre a köznapi magánnyelv leromlását, ami csak a politikai, közösségi köznyelv leromlásának lábnyomait követte? A pökhendi hatalom mentalitását?
„»B...ák meg, ideje lenne félni!« - mondta a terjedő slam poetry műfajának hangnemében az egyik szónokhölgy a hétfő esti parlament előtti tüntetésen, hogy aztán közfelháborodásának hangot adva egy ifjú egyenesen a »p...ba« küldje el a kormányt. Bizony nem szép, ha egy tömeggyűlésen ordenáré a hangnem, s artikulálatlan az ordítás: »nem akarunk emigrálni!« De hát, egyelőre formátlan a tagadás, még nem valaminek az igenlése. Mintha nem volna itt végig gondolva minden. A megmozdulások rendre »vége« nélkül fejeződnek be, katarzis helyett legfeljebb ablakbetöréssel, redőnyzúzással, rendőrböködéssel, ami aztán másnapra el is viszi a figyelmet a lényegről. Fanyalog is némely értelmiségi szalonlakó kommentátor a hangnemen és a mondanivalón is. Csak a slam-et látják, a poetry-t nem. A bírálat kíméletlenségét igen, a verset, a kiforratlan mondanivalót nem.
Ami a stílust illeti, a nyelv általános romlása, persze a közösség erkölcsi romlását jelzi. Vagy éppen paradigmaváltást, ahogyan fennköltebb körökben nevezni illik azt, amint egy új generáció kezdi másként látni az őt körbe ölelő világot, s kezd másként beszélni róla. Ami nem mindig »szép«. De: ki mondta, hogy egy elégedetlen nagygyűlés, vagy icike-picike felkelés, forradalom szép volna? Szép volt vajon, hogy a forradalmár paradigmaváltó Petőfi belesikította az éterbe, hogy »akasszátok fel a királyokat!«? Honnan tudjuk, hogy akár legbelső elvbarátai között sem akadt egy sem, aki másnap azt suttogta a fülébe: Sándorom, ezt azért talán mégsem kellett volna. Másrészt: a fanyalgók nem vették volna észre a köznapi magánnyelv leromlását, ami csak a politikai, közösségi köznyelv leromlásának lábnyomait követte? A pökhendi hatalom mentalitását? És: mennyivel ordenárébb egy elüvöltött »b...szák meg«, mint amennyire ordenáré a kormányfő stílusa a dakota közmondásoktól a blőd műanyagfolklórt idéző »népi« hasonlatokig? Vagy a politikai ellenzék sematikus semmitmondása, amely négy év alatt nem tudta közérthető, szép magyarra lefordítani a most a hölgy szájából zengő »b..szátok meg«-et?