Feltámasztás karaktergyilkosság után

„Egy diszkreditált politikust azért nem lehet visszahelyezni a döntéshozók közé, mert azzal azt üzennék, hogy az adott kínos ügye mégis rendben van és elfogadható. Márpedig éppen azt nem szeretnénk, hogy elítélendő dolgokat bárki bármikor a friss fiatal demokráciáinkban legitimáljon. Ez az államférfiak morális felelőssége.

Ehhez képest hogy lehet kitüntetni Magyarországon azt a személyt, aki a kommunista állambiztonság által oly kedvelt Astoria szállót igazgatta már az átkosban? Aki egykori olimpiai csapataranyérmesként később a magyar olimpiai bizottságot vezeti, de nem mond le, amikor doppinggal lebuknak a sportolói és aranyérmeket kell visszaadni Athénban?

Akinek köztársasági elnöksége alatt a kisdoktori disszertációjáról kiderül, hogy plágiumgyanús és visszavonja az egyetem a tudományos címét? Aki ezt az ügyet addig húzta, hogy a magyar diákok a fénymásolást schmittelésnek hívják? Akinek a Paprika Csárdában gyűlt meg a helyesírással a baja? Aki miatt a köztársasági elnöki juttatást az utolsó percben megváltoztatták, hogy neki is járjon az 1,5 millió forintos havi apanázs?”