Hogy tovább rontsa a helyzetet, Kasper adott egy interjút, melynek során azt mondta, hogy az anti-meleg afrikai bíborosok „ne nagyon mondják meg nekünk, mit csináljunk”. Ekkor Burke bíboros rasszistának nevezte őt. Kasper dühösen reagált és mindenkinek elmondta, aki meghallgatta, hogy az egyház hamarosan drasztikusan meg fogja változtatni a szabályait arról, kik járulhatnak áldozáshoz. Ez vágyálom.
És egy másik hang is megszólalt. Az utolsó pápa nem halott, nem szenilis és nem is olyan néma, mint gondoltuk, hogy lesz. A múlt hónapban XVI. Benedek az ordinariátus volt-anglikánjainak írt, melyben kifejezte örömét, hogy most a londoni Warwick Street egykori bajor kápolnájában imádkoznak; a római Pápai Urbán Egyetemnek a relativizmus veszélyeiről, és a legfontosabb, a régi liturgia támogatóinak. „Nagyon boldog vagyok, hogy az usus antiquor (a tradicionális latin mise) ma teljes békében él az egyházban, a fiatalok között is, melyet nagy bíborosok támogatnak és celebrálnak” – mondta. Valójában kevés bíboros celebrál a régi rítus szerint. Az egyik, aki igen, maga Raymond Burke. „Benedek ezt nagyon jól tudja – mondja egy ratzingeriánus. – Nem hiszi azt, hogy még pápa, de meghökkentette a látvány, ahogy Kasper szemétre veti a hagyatékát. és világosan kifejezte nemtetszését.”
Mit eredményez ez Ferenc számára? Olyan lesz kissé, mint a „Hamlet-pápa”, VI. Pál, akit boldoggá avatott? Támogat valamiféle reformot, de a bizonytalanság szemben álló csoportokra töri szét az egyházat, ami így az anglikánokra emlékeztet. XVI. Benedek régi ellenségei azt hiszik, rá tudják venni Ferencet arra, hogy nekik kedvezően töltse fel a bíborosi kollégiumot. Eközben Burke emelkedett ki, mint a keményvonalas tradicionalisták vezetője. „Nem akarta magának ezt a szerepet, de talán úgy tekint magára, mint egy Fisher Szent János-i figurára” – mondja egy vatikáni forrás; a párhuzam Péter utódának VIII. Henrik szerepét osztja ki.