„Az Isten és a világ közötti kapcsolat nem minőségi vagy mennyiségi jellegű, hanem kategoriális. A bibliai leírás hangsúlyos eleme a Teremtő és a teremtés közötti különbség. Az Isten és világ közötti lényegi egység gondolata ettől idegen. Amennyiben a világ Istenből származna vagy tőle született volna részben vagy egészében, a folyamat elméletileg megfordítható lenne, és elképzelhető lenne az is, hogy Isten születik meg a vele azonos minőségű világból (teogónia). Bármilyen, ehhez hasonló lehetőség azonban éles elutasításra talál a Biblia egészében. A Biblia szövege ezen a ponton polemikus és varázstalanító (Max Weber): az úgynevezett hatnapos teremtéstörténet levezetése közben világossá teszi, hogy az égitestek – amelyeket Babilonban istenekként tiszteltek – az Egyetlen Teremtő teremtényei.
A kategorikus eltérés ellenére Isten és a világ között szoros kapcsolat, összetartozás és közösség van. A világot Isten jónak teremtette és ez mind a mai napig tükröződik is benne. A világ értékes, megtartandó és szerethető azzal a tudattal, hogy Isten adta életteréül az ember számára. A teremtésben Isten szeretete ölt testet, amely teljessé válik Jézus Krisztusban. A világ léte teremtés-ként áll fenn és nem Istentől való születésként. Jézus Krisztus, akit a korabeli filozófiai kifejezéssel már a Biblia is Logosz-nak mond, azonban Istentől született és nem teremtés. Lényegileg ez a szeretet köti össze Istent a teremtett világgal. A »teremtés« szó jelentése egyszerre fejezi ki Isten teremtői tettének egyszeriségét, folyamatosságát és kapcsolati jellegét (teremtett és teremtésként létező). A lényegi különbözőség és összetartozás egységére elterjedten két metaforát használunk: »A világ Isten műve« és »Isten a világ alapja«. Az elsőben a lényegi különbözőség, a másodikban az összetartozás fejeződik ki hangsúlyosabban. A kettő egységével kifejezhető, hogy a világ és annak részei, így az ember is, részesül Isten lényegében. Isten lényege a teremtettség számára a létét meghatározó jellegű. Ennek következménye, hogy ha fel is akarná számolni valaki Istennel való kapcsolatát (letagadná vagy meg nem történtté tenné), nem tudná megtenni.”
Béres Tamás az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője.