A világ mint Isten teremtése

"...Lecseréltél egy szót egy másikra, lényegében azért, hogy azzal káromolhasd, hogy több vagy nála..." - írja. Ami kissé sportszerűtlen, hiszen nem ÉN, hanem Ön cserélte le előbb az anyag szót, tehát Ön kezdte - ha úgy vesszük... Egyébként továbbra is ugyanabba a hibába esik. Ha a kettő helyettesíthető lenne egymással, akkor a magától értetődő inkább elfogadható, mint a másik. Márpedig "csodatevés", "égi szeretet", "földi hála", alma, meg az ő fája, "csipkebokor", vízen járás, Jób, meg az ő hite, szűznemzés, meg a sok-sok mítosz, és legenda, mint irányadó "világító tornyok" a sötétségben, mind, mind eléggé valószerűtlen fikciók lennének csupán... "...lényegében azért, hogy azzal káromolhasd, hogy több vagy nála. Te tudod..." - figyelmeztet. Már ez az ostobaság is... Hogyha valaki a kétségének ad hangot, akkor Ön máris NEGATÍV konzekvenciát - büntetést - tételez fel az illetővel szemben... (Van olyan vallás tudtommal, ami szerint, ha valaki nem hisz abban, hogy az "Isten ujja" irányítja, önmagában ettől még a sorsára nézve semmi sem következik. Hanem "Isten ujja" MÉGIS irányítja... - buddhizmus) Amúgy meg más szempontból is hibás ez az okoskodás, hogy "az" anyagot még senki sem látta. Nincs szükség erre, mert amikor konkrét magyarázatokat keres a kutató ember, akkor nem ÁLTALÁBAN a "tökéletesség" "tökéletes" szubsztanciáját kell keresnie (Istent), mint egy hívőnek, aki mindentől, és mindenkitől elvonatkoztatva valamiféle eszmei elvontságot vél létezőnek tudni, hanem egyszerűen az anyagi megnyilvánulások logikus egymásból következését fogalmazza meg. Nem azért párolog el a víz 100 fok fölött, mert a Szent Anyag valamiért (?) így rendelkezik, hanem, mert a víz forráspontja 100 fok.

"És látá az Isten , hogy jó", mert a teremtett világ működőképes. Emberi szempontból azonban inkább kegyetlen. Nem lehet mondani, a tűz ne égessen víz ne áradjon,gravitáció ne működjön, hogy meg ne üssük magunkat,ha lees9nk. A teremtmények eszik egymást,a létért meg kell küzdenie minden élőlénynek.Az ember azonban nem viselkedhet a kérlelhetetlenül kemény természettörvények szerint - ez az erkölcs és az Isten elvárása az emberektől. Nem Ádám bűnéért kell meghalnunk,hanem, mert részei vagyunk a teremtett világnak,meéyből az erkölcs révén kell kiemrlkednűnk.

Akkor már csak arra kellene ráébredned, hogy abban az értelemben, ahogy te itt használod az "anyag"-szót, még soha senki nem látta, nem tapintotta. A legvégső valóságként fölfogott "anyag"-ról jellegzetesen szellemi tapasztalatunk van. Ez azt jelenti, hogy akit te "anyag"-nak nevezel, azt nevezi a hívő "Isten"-nek. Lecseréltél egy szót egy másikra, lényegében azért, hogy azzal káromolhasd, hogy több vagy nála. Te tudod...

"... Istennel való kapcsolatunk lényege, hogy vagyunk." - írja. Vigyázni kell az ilyen filozofikus megfogalmazásokkal. Ugyanis konkrét csodatétel nélkül ez a kijelentés így is értelmes:"... az anyaggal való kapcsolatunk lényege, hogy vagyunk." És akkor már Bibliára nincs is szükség.