„Horváth Gyula személyében olyan polgármester-jelöltje volt a csepeli balliberális ellenzéknek, akinek óriási szerepe lett abban, hogy a tavaszi vereség után őszre fordított és nyert a Fidesz-KDNP. A balliberálisok és polgármester-jelöltjük minden fejlesztést bíráló, minden jót kritizáló vak tombolása, fenyegetőzése miatt ugyanis több ezer józan baloldali csepeli szavazott át a Fidesz-KDNP jelöltjeire, minimum Tarlós Istvánra és Borbély Lénárdra. A közelmúltban azonban a vereségét feldolgozni képtelen Horváthnak a szokásos vagdalkozásán túl olyan írása is megjelent, amelyben végső elkeseredettségében az őszi választásokat és a megválasztott képviselőket illegitimnek nevezte. Ezek után pedig elvileg le kell mondania arról a képviselőségről, aminek a megszerzése szerinte nem volt törvényes. Vajon megteszi?
Nem titkolom, életem legkeményebb és legizgalmasabb választási kampánya volt az őszi. Mivel az MSZP 16 éves hatalomgyakorlása; vég nélküli ígérgetése és mutyivilága után képesek voltunk a legtöbb fejlesztési ígéretet teljesíteni, jó esélyünk volt a győzelemre. A látványos fejlesztések közül többet ráadásul annak köszönhettük, hogy felbontottuk az MSZP-s vezetés által kötött korrupciógyanús szerződéseket, szakítottunk a pártemberekkel, és így lett meg a fejlesztésekhez szükséges forrás. Évi kétmilliárd forintot takarítottunk meg a korrupció visszaszorításával, abból szüntettük meg a kerület több milliárdos eladósodottságát is.
De az eredményeken túl olyan segítségünk is akadt, amit aligha hittünk volna. Horváth Gyula balliberális polgármester-jelölt és az MSZP-DK-Együtt-PM jelöltjei. Ők voltak azok, aki vakon és otrombán bíráltak kivétel nélkül mindent, ami a fideszes időszakban megépült, szebb vagy jobb lett. Minden fejlesztést kerek perec rombolásnak és pusztításnak neveztek, legyen szó uszodáról, parkosításról, életveszélyes fák kivágásáról, mentőautó-vásárlásról, fitnesz-parkról, miközben képtelenek voltak jövőképet, programot felvázolni. Ehhez képest mi eredmény- és programbemutató kampányt folytattunk. Bizonyos szinten még azt is elértük, hogy mi irányítsuk a balliberális kommunikációt. Csak egy példa: amikor megpróbálták a polgármester-jelöltünket lejáratni, elég volt egy-két kritikus cikket, véleményt írnunk ahhoz, hogy három hétig mással foglalkozzanak. Amikor ezek után finoman jeleztük, hogy talán nem mindent csak vakon bírálni kellene, miközben program meg sehol, még nagyobb dühvel estek neki minden fejlesztésnek, minden pozitív és jó dolognak, ami történt. Mit mondjak, néha már csapkodtuk a térdünket örömünkben attól, amit láttunk. Mivel azonban ellenfeleink nem a jó szándéktól vezérelve, hanem szimpla ostobaságból segítettek nekünk, nem érzem úgy, hogy köszönetet kellene nekik mondanunk.