Az, hogy mi a házasság és mi a család, Isten tervétől és kinyilatkoztatásától függ, nem az egyház pillanatnyi véleményétől, szeszélyétől. A kérdés az, hogy Isten szavát miként tudjuk a mai kor kétségtelen tényei között igazul, helyesen értelmezni. A kérdőív pontosan annak a szándéknak adott hangot, hogy az egyház ismerje meg a valóságot, annak tükrében mondja el tanítását, tárja fel a Szentírás és a hagyomány aktuális, gyakorlatra figyelő értelmezését. Vagyis: nem a házasság vagy a család teológiája változik meg, ahogy az emberi személyé sem, hanem a hittani alapigazságok valósághoz való viszonya lesz a vizsgálódás tárgya. Világos, hogy a problémák gyökerét az emberi személy válsága, illetve a személyes hit válsága jelenti, amely megelőz minden házasságról való beszédet. A kérdőívekre beérkezett válaszokból nyilvánvalóvá vált, hogy mind külső, mind belső nyomás is ránehezedik a hívő családokra. Belső nyomás a párkapcsolati krízis, a kommunikációs nehézségek – ezek korunk függvényei, úgy hívők, mint nem hívők számára –, a családon belüli erőszak, a szexuális visszaélések a családokon belül, valamint a családok függősége a fogyasztói társadalom keretein belül a médiától, a tömegtájékoztatástól, a külső modellektől. Külső nyomást jelent a családok társadalmon belüli helyzete, a munka, az adó, a szabadidő, a támogatási rendszerek, az elvándorlás, a szegénység és a túlélésért folytatott harc, a fogyasztói szemlélet és individualizmus, amelyet sugároz a közeg, valamint az egyház hitelessége vagy hiteltelensége is. Érezzük, hogy nincs megfelelő lelkipásztori válasz sok családon belüli krízishelyzetre. Mindez oda vezet, hogy komoly nehézségek adódnak az egyházi tanítás és jog alkalmazása terén – ez vezet el a vizsgálandó kérdések sokaságáig, illetve ezt jelzi a bíborosok vitája.”