„Mutat-e valamerre a szinódus irányát tekintve az a mozzanat, amelyet a pápa tett nem is olyan régen: vadházasságban együtt élőket és már gyermekes párokat adott össze. Lehet-e ezt előzetes kapunyitásnak tekinteni a tanácskozás végkimenetele felé?
A rendkívüli szinódusra nagy hatást gyakorol a pápa szándéka, hiszen pont emiatt hívják össze. Természetesen a szó nélküli gesztusok is jelzésértékűek. Mindazonáltal az idei év a helyzetfelmérésé, nem fog születni sem kidolgozott és részletes tanítás, sem jogi szabályozás. Ezek a jövő őszig tartó időszakban fognak körvonalakat ölteni, s ezt követően, a rendes szinódusi általános ülésen lesznek megvitatva. Végül minden valószínűség szerint 2016-ban lát napvilágot a pápa szinódus utáni apostoli buzdítása, amely a katolikus tanítást fogja tartalmazni.
Lássuk a gyakorlatot: lehetséges-e „egyházi megoldás” arra, hogy aki polgárilag újraházasodott, de előtte szentségi házasságban élt, áldozhasson?
Ezen a téren nem az áldozás az elsődleges kérdés, hanem az, hogy lehet-e a házasság hajótörése után másodszor is szentségi házasságot kötni, vagyis szentségi szinten rendezni az életállapotot. Az nem merül fel, hogy szentségi házasságon kívüli párkapcsolatban élők áldozhassanak. Erről a kérdésről, a második szentségi házasság lehetőségéről, vagyis a házassági állapot egyházi rendezéséről szól a bíborosok vitája. Kasper szerint igen, Müller és Pell szerint nem lehetséges. Itt meg kell várnunk 2015 őszét, illetve 2016-ot, hogy lássuk, a szinódus milyen eredményre jut, illetve milyen rendelkezéseket hoz a pápa.
A rendkívüli szinódus 77 oldalas munkadokumentumából milyen kép rajzolódik ki, mennyire ismeri az egyház a mai családok helyzetét, mit tekint egyáltalán családnak?
Az, hogy mi a házasság és mi a család, Isten tervétől és kinyilatkoztatásától függ, nem az egyház pillanatnyi véleményétől, szeszélyétől. A kérdés az, hogy Isten szavát miként tudjuk a mai kor kétségtelen tényei között igazul, helyesen értelmezni. A kérdőív pontosan annak a szándéknak adott hangot, hogy az egyház ismerje meg a valóságot, annak tükrében mondja el tanítását, tárja fel a Szentírás és a hagyomány aktuális, gyakorlatra figyelő értelmezését. Vagyis: nem a házasság vagy a család teológiája változik meg, ahogy az emberi személyé sem, hanem a hittani alapigazságok valósághoz való viszonya lesz a vizsgálódás tárgya. Világos, hogy a problémák gyökerét az emberi személy válsága, illetve a személyes hit válsága jelenti, amely megelőz minden házasságról való beszédet. A kérdőívekre beérkezett válaszokból nyilvánvalóvá vált, hogy mind külső, mind belső nyomás is ránehezedik a hívő családokra. Belső nyomás a párkapcsolati krízis, a kommunikációs nehézségek – ezek korunk függvényei, úgy hívők, mint nem hívők számára –, a családon belüli erőszak, a szexuális visszaélések a családokon belül, valamint a családok függősége a fogyasztói társadalom keretein belül a médiától, a tömegtájékoztatástól, a külső modellektől. Külső nyomást jelent a családok társadalmon belüli helyzete, a munka, az adó, a szabadidő, a támogatási rendszerek, az elvándorlás, a szegénység és a túlélésért folytatott harc, a fogyasztói szemlélet és individualizmus, amelyet sugároz a közeg, valamint az egyház hitelessége vagy hiteltelensége is. Érezzük, hogy nincs megfelelő lelkipásztori válasz sok családon belüli krízishelyzetre. Mindez oda vezet, hogy komoly nehézségek adódnak az egyházi tanítás és jog alkalmazása terén – ez vezet el a vizsgálandó kérdések sokaságáig, illetve ezt jelzi a bíborosok vitája.”
