„Amikor tehát a miniszterelnök arra utasítja a belügyminisztert, hogy »minden, rendelkezésére álló törvényes eszközzel akadályozza meg az amerikai székhelyű, szélsőséges, fajvédő National Policy Institute október 3. és 5. közötti, Budapestre tervezett konferenciáját«, akkor jó ha tudjuk, hogy utasítani ő ugyan utasíthat, hiszen szólásszabadság van, azt mond Pintérnek, amit akar, de ez alapján Pintér még semmit nem csinálhat, ugyanis nincs rá jogköre. Ezek az emberek simán bízhatnak abban (joggal), hogy másnap a lapok már »Orbán betiltotta...« vagy »Orbán betiltatta...« címmel ellátott híreket közölnek majd.
És persze arra is bazírozhatnak a jogállam kormányzati sírásói, hogy a ballib véleményformálók egy része lelkesen támogatja és megosztja ezt a törvénytelen intézkedést, mert most éppen nekik szimpatikus egy tiltás iránya. Ez káros és szűklátókörű dolog, ami csak azért történhet meg, mert nem olvasták az alaptörvényt. (Most nem is beszélve szegény Stumpf András érvéről, miszerint a »Magyarországra való beutazás nem alapvető emberi joga a világ minden polgárának. Ahogy az Amerikába való beutazás sem az«, mert ez totál elmegy a probléma mellett. A probléma nem az állampolgárság, András, hanem a betiltás ténye, András.) (…)
Aki viszont ballib oldalon örül a végre határozott, antifasiszta Orbánnak, az nemcsak azt felejti el, milyen üzenetű fővárosi emlékművet köszönhetünk ennek az embernek, hanem azt is, hogy legközelebb pl. az MSZP valamelyik kongresszusának betiltására is utasíthatja Orbán Pintért. Az alkotmányba, pontosabban az annak átmeneti rendelkezéseiről szóló jogszabályba ugyanis két éve belefoglalták, hogy »az MSZP a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) jogutódjaként osztozik minden felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető.« Nem akarok tippeket adni, de senki ne mondja, hogy egy kis kreativitással nem tudnak ebből bármit kitalálni.
Meg különben is: milyen értelmiségi az, aki egy ilyen hatalmi túltengésnek örülni tud? Nézze meg az ember.”