Homoszexualitás és abortusz: mit gondol a harmadik világ?

Csakhogy ez nem igaz! Ezzel hülyítik a jó népet, már akit lehet. "Az ókorban szinte minden férfinak volt azonos nemű szeretője." "Az idegenkedést a homoszexualitástól pedig a keresztény egyház terjesztette el." Minden vallás fajtalanságnak tartja a homoszexualitást, és minden népcsoport üldözte, vagy ferde hajlamnak nevezte. Ha öt százalékról írok, akkor hol itt a probléma?

"1. úgy járunk, ahogyan akarunk, akár kézen fogva." - De nem Magyarországon! "Az összes tanulmány igazolta, hogy ugyan olyan jó szülők vagyunk, mint a heterok." - Nem arról van szó, hogy ne lennétek jó szülök. Tudod az a helyzet, hogy beszélhet a szülő bármit, ha nem úgy él, mit sem ér. Vagyis a minta! El tudod képzelni, hogy milyen atrocitásoknak lenne kitéve egy homokosok által felnevelt gyerek az iskolában? És ehhez nem kell az otthoni szülői "felvilágosítás" a gyerekek már mindent tudnak és észrevesznek. A kövéreket is kigúnyolják, hát még azt akit két férfi nevel. A gyerekek nagyon irgalmatlanok egymáshoz. Ezt neked tudnod kell, mert már általánosban felfigyelnek rátok és megy a buzizás ez tény. És mi lesz kamaszkorban, amikor a fiúk amúgy is az apjuk ellen fordulnak? Simán le fog buzizni. Nem én, hanem az örökbefogadott gyereked. Ami az egyházi esküvőt illeti, tévedésben vagy, mert már azt is követelitek, gyalázva "le se szarjuk az egyház,", mint, ahogy most is teszed, mert az egyház nem hajlandó összeadni benneteket. Szóval azt látom, hogy durvul a beszéded, pedig én nem szóltam hozzád ilyen stílusban. Kár, hogy nem sikerült magadat megszerettetni velünk. Érvelni kellene, nem szitkozódni. Én is, mint sokan mások ismerek homokosokat. Szabadosabban éltek, nagyobb és gyakoribb a szexre az igényetek. És bizony váltogatjátok sűrűn a partnereiteket. Még esküvői fotót is láttam. A "kis menyasszony" aki Németországban ment férjhez - nem igaziból - sokat sírt, pedig csak pár hétig voltak itt a német barátai. No nem a barátai után, hanem azért, mert olyan fájdalmai voltak a látogatások után szegénynek. "erre te egyből meg akarod szabni, hogy mit csináljunk" A már elhunyt és zseniális karmesterünk öregségében már pelenkázta magát. Csak óvatosan fiúk!

Már a Genezisben is illetve ott először olvashatunk az emberi méltóságról. Méghozzá az asszony teremtésénél. Az ember ujjongó örömmel kiált fel az asszonya láttán. Ez már hozzá illő, igazi társ! Vele szemben egyenrangú, egyenértékű, egyenjogú! Házastárs, munkatárs, beszélgetőtárs - bűntárs az élet minden területén neki való társ. Nem rabszolga, nem játszótárs, mint Ibsen Babaház című művében Nóra szerepe a házasságban. Nagyon szépe összefoglalja a Prédikátor a lényeget (4,9-12). Első szerelmes vers az első nőhöz, mert a férfi végre boldog! "Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve, mert férfiemberből vétetett." "Az állattal szemben az ember emberinek ismeri fel önmagát. A másik emberrel szemben, mint "férfi", vagy, mint "asszony" fedezi fel saját magát. Csak akkor beszélhetünk "asszonyról", ha mellette "férfi" is létezik és fordítva." W. Vogels A protestáns fordítás a mondanivaló jelentőségét a szócserével jobban vissza tudja adni. "Ezért hagyja el az ember apját, anyját, feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz." Ismét eggyé válnak. "Az elején az "egyedüllét" magányt jelentett, a végén viszont az egység kapcsolatot teremt." W. Vogels

Csakhogy az Istenképiségünket nem az ember felől kell nézni. "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá." "Teremtsünk - alkossunk embert, aki a mi képmásunk, aki hozzánk hasonló, magunkhoz hasonlóvá" (celem lóhém) ami az ember világban betöltött szerepére vonatkozik, nem az Istennel való egyenlőséget jelenti, nem külső hasonlóságot. Mert nem az ember, hanem az Isten felől kell kiindulni. Ezért nem tudod összetörni a képmást. Hiszen milyen nehéz egy pl. részegben megtalálni az Istenarcot, mondjuk a feleségének. Valami lényegeset kifelejtettem az előzőből. Az ember Évának (Chawwah) nevezte el a feleségét, mert ő lett minden élők anyja. A bűnbeesés után következett a névadás. A névadás az állatoknál kerül elő, uralkodást jelent, lefoglalást, birtokbavételt. Igaz, hogy az ember az istenképiség hordozója, de nem egyenrangú, egyenértékű egyenjogú Istennel. Istennel fölérendeltségi viszonyban vagyunk nem állunk vele egy szinten. Az állat viszont alárendeltségi szerepet játszik az emberhez viszonyítva. Segítő társ, de nem az istenképiség hordozója. Szóval beteljesedik Isten ítélete:"uralkodni fog rajtad" és a férfi ki is fejezi uralkodási vágyát a névadással. Megszűnik az egység, a mellérendeltségi viszony, helyette megjelenik a birtoklási vágy, uralomvágy. A nő mindezek ellenére vágyakozni fog férje után, a férfi pedig nem akármilyen nevet ad a feleségének. Éva - minden élők anyja. Az asszony sokat veszített, de, hogy az Istentől kapott élet továbbadója legyen azt nem. Itt megjegyzem, hogy nem az ember ad életet, ahogy sokan gondolják. "Isten segítségével embert hoztam a világra" "Gyermeket kaptam Jahvétól" Éva már nem feledkezik el Istentől, tudja a helyes sorrendet!