Minél erősebben akarnak elnyomni minket, annál hangosabbak leszünk!

Radikális elnyomásra csak radikális eszközökkel lehet válaszolni.

Egy friss felmérés szerint mi, magyarok a sor végén kullogunk a világban, ami a csapatmunka iránti fogékonyságunkat illeti.
„Bár lenne (lett volna) időnk és lehetőségünk javítani a »besúgók országa« történelmileg is magyarázható képén és a beidegződéseken, egyre inkább lefelé tartunk. Az egy dolog, hogy már az általános iskolában is a versengést preferálják, de mit lát a kisiskolás hazaérve? Apa cége tönkrement, mert egy másik »jobb körökben mozgott« (állítólag az sem tett jót, hogy a Facebookon meggondolatlanul megosztott néhány finom rendszerkritikával átitatott blogbejegyzést), anya pedig állítólag azért nem lett igazgatóhelyettes, mert bár megérdemelte volna, nem titkoltan jó barátnője egy helyi ellenzéki politikus feleségének. Sőt, a nagyinak is beszólt a múltkor a szomszéd, miért azt a bizonyos újságot olvassa, amelyiket (igaz, szerinte túl a nyolcvanon neki már tökmindegy, ki mit mond). Azt csak fél füllel hallotta, amikor Öcsit vitték az oviba, hogy az óvodavezetőt áthelyezték, mert elfogadta egy köztudottan baloldali szülő felajánlását: húsz négyzetméter ingyenműpadlót a tornaszobába. (Nem vicc, megtörtént.)”