„Attól tartok, keserű csalódás éri Fodor Gábort, ha például rám akar építeni a most következő három és fél évben. Egyébként adná magát az ötlet, hiszen a viszketésig elegem van a »diktatorikus jobboldalból«, valamint rendszeresen lábrázást kapok a »civakodó, önmagát felszámoló« baloldaltól, sőt még abba a két százalékba is van szerencsém beletartozni, amely Budapesten a Magyar Liberális Párt jelöltjére, Bodnár Zoltánra adta a voksát, de pont itt jön a rossz hír. Tökéletesen félreérti a pártelnök úr a választópolgár természetrajzát, ha azt hiszi, hogy mostantól, teszem azt, én vagyok az ő bázisa.
Az, hogy Budapesten, negyvenhárom százalékos részvétel mellett 12 461 választópolgár Bodnár Zoltánra adta a szavazatát, semmi mást nem jelent ugyanis, mint hogy ennyien – a voksolásra jogosultak kevesebb mint egy százaléka tehát – úgy látták, ő lenne a megfelelő főpolgármester. (...)
De ha ebben a gyors népszerűvé válás előjelét fedezi fel Fodor Gábor, akkor alaposan hagyja magát félrevezetni attól a körülménytől, hogy történetesen ő is bent ül a Parlamentben. Nem volna szerencsés elfelejtenie, hogy nem elsősorban a választók bizalmából, hanem egy csomag részeként jutott mandátumhoz.”