Az új magyar külpolitikai stratégia II.

„Itt ismerhetjük fel a mostani kormány külügyi stratégiájának teljesen szemellenzős voltát: képtelenek elfogadni azt a tényt, amit évek óta hallhatunk mindenhonnan, miszerint a befektetői kedv nagymértékben csökkent Magyarországgal szemben, mivel annak megítélése, jogi háttere, kormányzati intézkedései bizonytalanságot szülnek. Jogi és belső kormányzati intézkedésekkel most ne foglalkozzunk, ez nem kötődik szorosan a külügyi témákhoz. Ám az ország megítélése már igen, sőt, ez lenne a diplomáciai tevékenység egyik alappillére. Most láthatóan ennek a bástyának kevesebb szerepet szánnak, amikor pedig mégis multilaterális beszélgetésbe elegyedünk egy adott témáról, akkor csak kardcsörtetve tudunk megnyilvánulni. Mert ez a mi stratégiánk: minden helyzetben, minden konfliktusban erőpozícióból reagálni.

Azonban – és én ezt akár borítékolom is – ameddig a külföldi megítélésünk nem javul, addig nagyon nehéz munkája lesz a jelenlegi tervek szerint 2/3 részben lecserélt diplomáciai testületnek az új üzletek megszerzésében. Keleti nyitás ide vagy oda. Persze, egy azeri, kazah cég új gyártelepítésének elnyerése is pozitívan alakítja a gazdaságot, ez kétségtelen. Azzal is egyetértek, hogy a mai világban nem szabad egy lábon állnunk, a keleti piacok fontosak és idővel talán egyre fontosabbak lesznek. De tudjuk, látjuk a kereskedelmi statisztikákból, hogy nem fogják tudni helyettesíteni az EU-s csatornákat. Az onnan érkező befektetések pedig valahogy elkerülnek minket, és nagyrészt inkább a régió más országaiban landolnak – mert itt »államosítás van, illiberális demokrácia van, orosz-barát álláspont van«. (…)

Ahogy Navracsics Tibor mondta szerda este az Európai Parlament előtt EB biztosi meghallgatásán: vannak nézeteltéréseink, de az EU azért jó, mert demokratikus fórumot ad ezen nézeteltérések megvitatására és elsimítására. Ez körülbelül olyan, mint ha egy barátunk kíméletlen őszinteségét mindig azzal próbálná meg elütni, hogy ez nem okozhat gondot, hiszen erről szól a valódi barátság. Ne menjünk át pszichológiába, de az analógiát követve kijelenthetjük: nem, a barátság, és a nemzetközi kapcsolatok sem erről szólnak. Nem véletlen, hogy Navracsicsnak is időről-időre szembe kellett mennie a kormány döntéseivel, hogy igazán »EU-kompatibilisnek« mutathassa magát, ám még ez sem volt elég, hogy elkerülje a második körös meghallgatást. Ez is mutatja, hogy a legsikeresebb érdekérvényesítés eléréséhez szükség lenne a közös szabályok és a másik véleményének figyelembevételére, és nem csupán adott érdekek mentén fenntartani a külső viszonyrendszert. Erre azonban az új külügyi stratégia fényében azt mondom, pár évet biztosan várnunk kell.”

*

Helyreigazítás: A szemlézett írásnál egy ideig a 168 Órából ismert Mészáros Tamás fotója szerepelt a DiploMaci-szerző Mészáros Tamás helyett. Az érintettektől ezúton elnézést kérünk.