Lázár János ünnepi szavaiban ismét lejátszotta „a magyarokkal szemben adóssága van a világnak. … ezt a nemzetet a külvilág mindig csak hitegette a bajban,” mert „fontosabbak voltak a kereskedelmi érdekeik” kezdetű lemezt.
„Egy: tények a védőbástya eredeti, törökkori prototípusáról:
- A végvárak többe kerültek, mint ami adóban a magyar királyságból összesen befolyt a kincstárba. Az ők (»Habsburgok«) birodalmi pénze nélkül a 16-17. századi török elleni küzdelem sikertelen lett volna.
- A magyarországi végvárakban különböző nemzetek sarjai (horvátok, szlovákok, szerbek és nyugatiak is szolgáltak). Kőszeg várát például a horvát Jurišić/Jurisics, ausztriai főnemes az I. János magyar (!) király szövetségeseként (!) odaérkező török ellen védte, az ő (»külföld«) zsoldjukban (1532).
- A törököt végül ők űzték ki innen, minimális mi részvétellel.
- Bécset (őket) 1683-ban a törökkel szemben nem mi, hanem ők (lengyelek) mentették fel, miközben Thököly magyarjai a töröknek segíteni siettek oda.
Mindez semmit nem vesz el a mi törökverőink, például Dobó István érdemeiből, csak a mi-áldozatiság hazugságából. (Dobó különben hős katona és kapzsi üzletember volt: éppen »kereskedelmi érdekei« miatt került összetűzésbe magyar szomszédaival, akiknek pont az ők, vagyis a Habsburg király kelt védelmére.) (…)
Öt: néhány tény az ártatlanságunkról:
- Az ők sokszor cserbenhagyott bennünket. Igaz. De nem többször, mint ahányszor mi hagytuk cserben magunkat. A „törökvezető” I. Jánosról vagy Thökölyről már tettünk említést. De minden korszaknak megvoltak a hasonlói. Első és második világháborús veszteségeink mögött részben magunk álltunk: önként rontottunk a Szovjetuniónak, és üzentünk hadat az Egyesült Államoknak. Utólag meg sértve érezzük magunkat, hogy nem védett meg minket Amerika, saját állampolgárainak élete árán.
- A külvilág nem hagyott bennünket cserben többször, mint ahányszor mi másokat. Legutóbb éppen ez a kormányzat csavartatta ki a táblákat az eltiport Tibet békés és öntudatos polgárainak kezeiből, mikor a nálunk parolázó zsarnokaik ellen tüntettek. Ez a kormányzat tanúsított közönyt az ex-szovjetek által fenyegetett Észtországgal és a megtámadott Ukrajnával szemben, követséget bezárva, gázvezetéket elzárva. Pedig egyik esetben sem kockáztatott volna egy atomháborút. Itt tényleg csak a (vélt) »kereskedelmi érdekekről« volt szó.
Most jön majd az, hogy ez más, mert mi egy kicsi, életéért küzdő ország szoktunk lenni. Ebben van részigazság; mindenesetre a dualizmus külpolitikáját meghatározó politikusaink nem sok együttérzést mutattak a jogfosztott csehek, vagy a bekebelezett bosnyákok iránt. Most pedig, abban a pillanatban, amikor először megtehetjük, hogy egy igazi nagyhatalom tagállamaként lépjünk fel, azonnal kipróbáljuk a nagyhatalmi árulást: az EU-t arra ösztökéljük, hogy hagyja magára az életükért küzdő országokat. Biztos ezek után, hogy éppen Lázár János hivatott ma történelmi adósságtörlesztést és tiszteletet követelni?”
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Ugyanazt a harckocsit hatástalanították az ukránok, amely már az 1956-os magyar forradalom idején is bevetésre került.
A legmagyarabb Habsburg személyéről, csodálatos örökségéről a Habsburg Történeti Intézet könyv és kisfilmek formájában is megemlékezik.
Kemény, határozott vélemény.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Ennek senki sem örül.
A prevenciót nem lehet tovább a periférián kezelni, azt a köznevelés szerves részévé kell tenni, mégpedig gyorsan és rendszerszinten.
