„A mai jobb és baloldal között a gondoskodó állam szükségességét illetően alig akad különbség. Gyurcsány Ferenc lóg ki a sorból. Háromszáz forintos vizitdíj, és a felsőoktatási tandíj bevezetésének kísérlete az öngondoskodást, a felnőtté válás legfontosabb elemét erősítette volna. Az Alkotmánybíróság – a szocik által jelölt tagjának segédletével – alkotmányosnak minősítette a gyalázatos népszavazást, amely aztán elmeszelte a javaslatot. Mindennemű megalkuvás nélkül egy ember és az ő mozgalma, Bokros Lajos és a MOMA képviselik a felelős társadalom eszméjét. Ők felnőtt társadalmat, azaz nem látvány-, hanem valódi demokráciát akarnak. Azt is tudják, hogy a társadalom felnőtté válása nem egyszerű és nem fájdalommentes folyamat. Bokros 1995-ben, tudta, merte és tette. Csomagja az államcsődtől mentette meg az országot. Nincs ma normális ember, aki ezt ne látná át vagy be, a vita a társadalmi fájdalmakról szól és szólt. Azt sem vitatja normális ember, hogy Bokros akkori aktivitása igen komoly pozitív hatást gyakorolt a gazdaságra. A társadalmi haszna hosszú távon sokkal nagyobb volt, mint az általa okozott társadalmi fájdalom. Persze átgondolt észérvek hiányában a legegyszerűbb mocskolódni és gyűlölködni. Ha az akkori MSZP érti az idők szavát, és nem rúgja ki pénzügyminiszterét, ma nem itt tartana az ország. Sajnos a baloldal vezetői ma sem értik az idők szavát. Nem értik, hogy amit a MOMA és Bokros Lajos képvisel, az megatrend, társadalmi szükségszerűség. A megatrendek jellemzője, hogy politikai akarattal legfeljebb időlegesen tarthatók vissza vagy erőszakolhatók meg. Ahogy annak idején nem sikerült a nagy orosz folyók áramlásirányát politikai akarattal megváltoztatni, a megatrendekét sem lehet. Ahogy Konrád György 1990-ben mondta, a demokrácia ára a kapitalizmus.
A társadalom felnőtté válása mint a demokrácia működésének alapfeltétele, megatrend. A hatalom megtartásáért Orbán tehet ideig-óráig ezt-azt. A demokratikus ellenzék a parlamentben való maradásért ugyanezt. De az idő Bokros Lajosnak és a MOMA-nak dolgozik.”