2. A „földrengés”-ről való kommunikáció, amit a félidős jelentés váltott ki, félrevezető volt, mert a jelentés maga elfogult volt. Nem mutatta be elég súllyal a a vezető bíborosok szenvedélyes ellenállását az elváltakra és homoszexuálisokra vonatkozó pasztorális szabályok lazítását illetően. A dolgok csak még rosszabbra fordultak a sajtótájékoztatóval, amin úgyszintén erősen lejtett a pálya a mérges liberálisok álláspontja felé.
3. A hétfő fiaskó után az Egyház legbefolyásosabb személyiségei közük páran – beleértve Müller bíborost, a Hittani Kongregáció fejét és Pell bíborost, a gazdasági ügyek felelősét – rendkívül hatékony visszavágást vezettek. Ezek az emberek nem bigottak vagy teológiai dinoszauruszok. De látják, hogy az Egyház szétesne, ha a német liberálisok ráerőltetnék elképzeléseiket a fejlődő világ püspökeire, akik azt várták, hogy a szinódus a család szétesésére keres választ, ami pusztító az országaikban. Az afrikai és ázsiai bíborosok csatlakoztak a visszavágáshoz. Közülük csak nagyon keveseket lehetne úgy leírni, mint XVI. Benedek-féle tradicionalisták: inkább II. János Pál-féle konzervatívokról van szó.
4. Térjünk vissza Kasper bíboroshoz, aki egy, az elismert vatikáni tudósítónak, Edward Pentinnek adott interjújában azt mondta, hogy képtelenség a homoszexualitásról beszélni az afrikaiakkal, mivel a téma számukra tabu - „és nem nekik kéne megmondani, hogy mit kéne tennünk”. Ezek nem rasszista megjegyzések voltak, de mindenesetre atyáskodóak és lélegzetelállítóan oktalanok. A balos katolikus újságírók megpróbálták kihúzni Kaspert a csávából, de nem számoltak vele, hogy tagadni fogja a szavait. Pentin, miután az Egyház Hercege hazugsággal vádolta, azonnal közzétette az interjú hangfelvételét. De hát felvételen kívül mondtam, tiltakozott Kasper – ez nem igaz –, de ekkora a hitelessége már megtépázódott.