Tilos Rádió: Civil és közszolgálati

A Tilos Rádió adta hírül, hogy az NMHH Médiatanácsa érvénytelennek nyilvánította a 90.3 Mhz-es frekvenciára benyújtott pályázatukat. A döntést két hiányossággal indokolta a Médiatanács: nem volt megfelelő az első három havi működés fedezetére vonatkozó pénzügyi igazolás, illetve a pályázat digitális változata nem tartalmazta az áthúzott üres oldalakat, hiába volt ez előírva.

Bár a médiatanácsi döntésről beszámoló sajtóhírekből ez jellemzően nem derül ki, a Médiatanács pályázati felhívásának 1.9.4.3. pontjából teljesen egyértelműen szerepel, hogy – ha van értelme, ha nincs – az áthúzott oldalakat is be kellett volna szkennelni:

„1.9.4.3. A másolati példányoknak az eredeti példánnyal azonos tartalmúnak kell lennie, azaz tartalmazniuk kell az eredeti pályázati ajánlat valamennyi oldalának (beleértve az áthúzott üres oldalakat is) fénymásolt vagy szkennelt változatát.”

Ami a pénzügyi igazolás érvénytelenségét illeti, ott az volt probléma a bírálók szerint, hogy egyrészt az egyéves működésre tervezett 22.595.000 Ft negyede, azaz 5.648.750 Ft helyett csak 5.400.000 Ft-ról szólt; másrészt azt sem a pályázatban előírt, a 2009. évi LXXXV. törvény 21. §-ában meghatározott elkülönített pénzforgalmi számlán, hanem betéti számlán kötötték le (a Tilos szerint azért, mert a bankjuk nem is hallott még efféle elkülönített számláról).

Formailag alighanem igaza van a Médiatanácsnak, mégis remélem, hogy a hibák ellenére sem fogja elveszíteni frekvenciáját a Tilos, hiszen a rendszerváltás utáni magyar média egyik legjobb történetéről van szó. A '91-ben kalózrádióként induló adót önkéntes műsorvezetők működtetik, akik ingyen dolgoznak a Tilosnak (alkalmi műsorvezetőként én is részt vettem már egyszer-egyszer a Bádogdob című műsorban), a rádión egyáltalán nincsenek reklámok. A működés technikai és egyéb költségeit a Tilos hallgatói teremtik elő: egyrészt SZJA-egyszázalékokból, másrészt közvetlen – például a Tilos Maratonon összeszedett – támogatásokból áll össze a rádiót működtető alapítvány költségvetésének nagy része. Mi ez, ha nem tankönyvszerű megvalósítása a felelős, a köz ügyeivel foglalkozó, polgári magatartásnak?

A legszívesebben kiirtanám az összes keresztényt

A Tilos kétségtelenül rétegrádió, aminek megítélésére – különösen a jobboldali nyilvánosságban – a mai napig rányomja bélyegét egy több mint tíz évvel ezelőtti botrány, Barangó 2003. december 24-én elhangzott megnyilvánulása: 

Műsorvezető: Szerintem arról van szó, hogy én nem tudok egy olyan vallást elfogadni, ami az ösztöneim ellen szól. 
Műsorvezető: De senki nem is kényszerít rá, hogy elfogadd! Azért együtt tudsz élni fröcsögés és gyűlölködés nélkül. 
Műsorvezető: Tud a faszom, bazdmeg! Kiirtanám az összes keresztényt! Huuuu, ez kemény....
Műsorvezető:Neee Barango! 
Műsorvezető: Ettől most elhatárolódunk azt hiszem, hogy Krizsoval együtt. 
Műsorvezető: Ja igen, 100 százalékig. 
Műsorvezető: Tehát ezt meg sem hallottuk, vagy hát meghallottuk, de akkor így elnézést is kérünk. 
Műsorvezető: Ooooo... Én is másként gondolom... nem, nem... én azt gondolom... mi ez? 
(hét másodperc kínos csend) 
Műsorvezető: Zenélünk egyet? 
Műsorvezető: Persze. 
Műsorvezető: A beállt csöndben.

Hiába határolódott el azonnal a többi műsorvezető, és váltak meg a punk műsorvezetőtől, a mondat ráégett a rádióra (volt itt felháborodás, tüntetés, miegymás). Bármilyen durva is egy ilyen mondat szenteste, nagyon igazságtalan egy ennyire nem-professzionális, nem-hierachikus orgánumot egyetlen eset alapján megítélni, bármilyen szélsőséges is legyen az.

A Tilos ugyanis egy olyan adó, ahol nagyon különböző emberek készítenek változó színvonalú műsorokat. A műsorkészítők nagy részének értékvilága sok szempontból távol áll az enyémtől, mégis jó, nagyon jó, hogy van ilyen rádió, ahol mindenféle közéleti, kulturális és egyéb dolgokról beszélgetnek és vitatkoznak az emberek – a magyar nyilvánosságban fájóan kevés ilyen fórum van. Ahogy szerintem szükség van a szintén közszolgálati feladatokat ellátó, a politikai konjunktúrától erősen függő, de mégis komoly költségvetésből működő Klubrádióra és Lánchíd Rádióra, vagy az ilyen-olyan közéleti lapokra, úgy különösen örülni kell a Tiloshoz hasonlóan lelkes önkéntesekkel működő orgánumoknak, és nem nehezíteni, hanem segíteni a működésüket, ahogy csak lehet, függetlenül attól, mint gondolnak és mondanak a világról. Ha úgy tetszik, nemzeti érdekből.