Istengyalázás és többségi demokrácia

„Tocqueville azért minősíti istentagadásnak a Rubovszky-féle demokrácia-szemléletet, mivel itt egy párt vagy hatalmi csoport Isten helyébe képzeli magát. Tocqueville, akinek vallásosságáról máig folyik a vita, korántsem áll egyedül a Rubovszky-féle demokrácia-meghatározást »istentelenségnek«, »istengyalázásnak«, vagy hogy én is a közkeletű latin szót használjam, impietasnak tartó felfogásával. Simone Weil mély vallásosságát – a Tocqueville-éval ellentétben – nem lehet megkérdőjelezni, márpedig ő is hasonlókat mond Jegyzetek a politikai pártok felszámolásáról című 1940-ben keletkezett londoni írásában, mindössze azzal a különbséggel, hogy ő nem az impie jelzőt, hanem az idolâtrie (bálványimádás) főnevet használja.

Rubovszky György demokrácia-meghatározásában tehát korántsem a sajtó által is szóvá tett gőgös és agresszív félműveltség a legérdekesebb, hanem az, hogy ilyen – Tocqueville és Simone Weil szerint – istengyalázásnak vagy bálványimádásnak is nevezhető nézeteket egy önmagát ország-világ előtt hívőnek valló politikus hangoztat, aki ráadásul olyan párt tagja, amelyik lépten-nyomon hivatkozik Istenre, hitre, vallásosságra.”