Magyar Péter támogatottja szerint búskomor a himnusz, ezért az Örömódát is elénekeltette október 23-án
Az új, magát függetlennek valló városvezetés átírta az eddigi keszthelyi tradíciókat.
Ma éjszaka olyasmiről álmodtam, ami valahonnan oly ismerős volt: a Balatonról és a reformkorról álmodoztam. Volt benne mente, ló, hajó és vitorlás, a tó Balatonfüreddel és Keszthellyel, meg sok kúria, szőlő, bor és bál.
„Ma éjszaka olyasmiről álmodtam, ami valahonnan oly ismerős volt: a Balatonról és a Reformkorról álmodoztam. Volt benne mente, ló, hajó és vitorlás, a tó Balatonfüreddel és Keszthellyel, meg sok kúria, szőlő, bor és bál, és nagyon sok kardcsörtetésbe menő disputa, vita, kacagás és csobbanás a partról…
Arra ébredtem, hogy bizonyára az idei élményeim és a sok hagyományőrzés keveredett itt össze, az egyre egészségesebb, szókimondó, a Balaton jelenéről szóló vélemények, kritikák tartalmával és e viták hangnemével, hangulatával. Igen talán ismét beköszöntött a reformkor a Balatonnál, mert sorra mondjuk ki hangosan: ez így nem mehet tovább! Ahogy akkoron – többnyire az ország helyzetéről vitatkoztak a szüretig, őszbe hajlóan – ma egyre többen emeljük fel szavunkat a Balaton jelenét és jövőjét illetően.
Nincs ezen semmi csodálkozni való, épp ideje volt, magam sem először teszem fel a pontot az ire . Más kérdés, miért pont most elégelték meg a balatoni állapotokat a Balaton szerelmesei, ismeretlen és ismert balatoni arcok, helyiek és vendégként ide érkezők, vállakózók és megmondó emberek?
Az elhangzott, az interneten fellehető, az eddig publikált véleményeket lábjegyzetben közlöm.
A leírtak körül gyakran éles viták alakultak ki, de az észrevételek és a felvetések alapvető igazságtartalmát nehéz elvitatni, csupán a hangsúlyokkal lehet játszani!
Éppen ezért – most itt – nem reflektálnék az eddigi megnyilatkozásokra, csupán magam is rögzíteném, nem túl hízelgő álláspontomat, hogy minél több taburengető tényt tudjunk felhozni a későbbi továbbgondolás, és a hatékony, a Balatonért történő összefogás érdekében.
És akkor kezdem itt a végén: a fent említett összefogás nélkül, a mostani harácsolás, pazarlás, a kiszorítósdi mellett, csak a magunk haszna, érdeke mentén történő lobbizás, a másik munkájának lebecsülése, a másik személyének és tenniakarásának lenézése, a »profik« amatőrködése, és az amatőrök »profiskodása« ide vezet. Ahogy, csak az állam irányításban bízók, a mindenkori hatalom és pénzosztó helyek kegyeibe kerülni kívánók sem mehetnek semmire a helyiek önszerveződése, a civilek térnyerésének ösztönzése nélkül. Ne higgye senki közülünk, hogy pár száz millióért, vagy 1-2 milliárdért a Szent Grál birtokába kerülhet. Csak a Balatonnal kapcsolatos sokféle és sokrétű tudás hatékony megosztása, megbecsülése, az ebből fakadó cselekvési tér társadalmiasítása, igénybe vétele vihet előre a Balaton-régióban, s nem csupán a parti településekben gondolkodva. A rendelkezésre álló eszközöket, a beruházható javakat nem felélni, a keletkező hasznot –a munkában szerepet vállalók tisztes megélhetését biztosítva – egy ilyen rendszerbe visszaforgatni… Ez a miránk váró munka, és nem is kevés! – mondanám, nagy naivan, ha nem tudnám, hogy az egyéni haszonszerzés és a felsorolt többi negatív attitűd itt a Balatonnál különösen erős!
Éppen ezért: nem foghatjuk rá sikertelenségünket a Balatonra (és az időjárás kegyeire). Épp ellenkezőleg! A Balaton mindent megad számunkra a boldoguláshoz, politikusnak, vállalkozónak, gazdálkodónak egyaránt, és vendégként is, ha emezek nem tolják el nekünk, – ha kedvünkben járnak – ha odafigyelnek ránk, turistáknak nevezet izékre, akik még ide hordjuk a pénzünket, és nem csak nyaranta, nem csak hétvégén.
Én például télen-nyáron a Balaton 1000 csodáját kutatom lassan 10 éve, és tudom, már hol rejtőznek ezek, ahogy azt is tudom, miként lehet ezeket a gyakran eldugott, turisztikailag javarészt kihasználatlan helyeket egy fenntartható rendszerbe foglalni. Ahogy azt is, hogy a Csodás Balatoni Piknikek sem csak a parti sétányon, a strandon lehet helyük és nem keverendők össze a lacikonyhák és sörpadok világával, hanem az említett csodák környéki helyi termelők portékái kívánkoznak a kockás plédekre, mi több…
Saját erőmből, ennyi időmből, ennyire tellett, ennyit tudok a Balaton jövőjének nagy közös asztalára tenni, de e projektek megvalósítása támogatás, befektetés és tetemnyi munka nélkül jelenleg nem megvalósítható. Padig nem csak pancsolni járhatna az ember a Balatonra! És akkor mindjárt nem lenne sírás-rívás!
De persze, amíg öntelten arról beszélünk, mennyit növekedett (ahogy a világban, vagy országosan) a turizmusból szóló bevétel, amíg azt hisszük, ezek a növekvő számok csak a mi áldásos tevékenységünk eredményei és csak azért verjük a mellünket, hogy központi forrásokhoz jussunk szakmai sikereink okán: a Balaton, mint turisztikai desztináció rövid távon sem lesz mindannyiunké (és most szegedi Balaton imádóként beszélek).
Pedig erről a célról le nem mondhatok! Ezért gyűjtöm újabban egy helyre az emberek véleményét a Balatonról: dicsérőket és elmarasztalókat egyaránt, mert ez így barométerként mutatja mi is a helyzet a Balatonnal (nem csak a Balatonon). A napokban indítom útnak a »Miért és miért nem szeretjük a Balatont?« hólabdaszerűen tovább dobható kérdését is több irányban, hogy még több véleményt lássunk!
Az alábbi hivatkozásokon tehát a Balaton reformkorát idéző anyagok nem feltétlenül időrendi sorrendben, de egymással összefüggésben:)
Balaton 1000-el! A “háromdimenziós” Balatonért!
A Balatont már nem ciki szeretni
Puzsér Robert Balatonja – felér egy becsületsértéssel
A Balatonnak nem elég másfél hónap nyár
Van balatoni élet az infralámpás büféken túl
Miért jobb az Adria marketingje, mint a Balatoné?
Tiszántúlról a Balatonért? Alföldre költözik a Balaton Márkaműhely?”