„Egy héttel a tájékoztató jellegű - azaz nem ügydöntő - népszavazás előtt még sok minden tisztázatlan: mi lenne Skócia új államformája, pénzneme, hivatalos nyelve? Ha a skót reményeket nézzük akkor maradna az alkotmányos királyság II. Erzsébettel, maradna az angol font fizetőeszköznek, sőt maradna az angol is mint hivatalos nyelv. (Tudom borzalmas párhuzam, de képzeljük el mondjuk a Székelyföld önállóságáért küzdők hasonló programját: maradna a román elnök, maradna a román lej és maradna a román hivatalos nyelv.) Másik fontos kérdés, hogy miként lehet majd a függetlenséget »népszuverenitásra« alapozni egy 51-49%-os végeredménynél. Főként úgy, hogy ha esetleg minden héten lehetne szavazni, mindig a másik oldal nyerne pár százalékkal. Szembemenve az európai népszavaztatási trenddel a referendum kiirói szerint a »nem« győzelme esetén belátható időn belül nem lesz kiírva újabb népszavazás. Valószínűleg ugyanez vonatkozik az »igen« győzelmére is, és nem fognak az uniópárti szavazók újabb népszavazást követelni amint többségbe kerülnek.
Egyszóval reális esély van arra, hogy sikeres népszavazás esetén Skócia 2016-ra végleg függetlenné válhat az Egyesült Királyságtól, utóbbi állam így szégyenszemre új név és új zászló(!!!) után nézhet. Ez esetben egy új fejezettel bővül a CIA factbook, ahol majd fölsorolják az új ország megannyi érdekes és kevésbé érdekes adatát, melytől egy kivételével ebben a bejegyzésben eltekintenénk. Nekünk magyaroknak már az ír nemzet és nyelv kapcsolata is meglehetősen fura. Írek, akik angolul mondják magukról, hogy ők írek. Ír köztársasági fegyveresek, akik semmilyen más nyelvet nem beszélnek, mint az angolt (akik ellen Ulsterben harcolnak). Ír kocsmazenekarok, akik a világ minden táján az esetek 99%-ban angolul énekelnek. Hasonlatosan az első bekezdésben említett párhuzamhoz: képzeljük egy pillanatra magunkat az írek helyébe, ahogy románul mondjuk, hogy magyarok vagyunk. Most a skót nemzet készül hasonló (immár hivatalos) helyzetbe kerülni.” 
