De mondok még erős érvet, amiért inkább megoldáson kéne dolgozni, mielőtt az ufók, Szauron és a gyilkos méhek is feltűnnek a beinduló kommunikációs szuperprodukcióban. Ez annyira elterjedt iparág, hogy minden második külhoni magyarnak lesz arról sztorija, ahogy a mellette álló orosz, román vagy szerb szerencsétlenkedik a honosításkor. Senkivel nem lehet már elhitetni, hogy a jelenség nem létezik vagy elszigetelt. Pont attól féltem, hogy senki nem fogja elolvasni már az átfogó cikkeket, mert az állampolgársági üzlet részleteiben és térségenként országhatáron kívül-belül is ismertebb, mint a rezsicsökkentés.
És az is tévedés, hogy nekem kell feljelentést tennem, és további hónapokon át nyomoznom bűnszervezetek után, mert az a rendőrség és az ügyészség dolga. Azért ők a nyomozó hatóságok, én meg nem. Szép is lenne, ha minden korrupciós ügyről született cikk mellé az újságírónak kéne a nyakába vennie három büntetőpert is.”