Az európai politika plüssmacija

„Mi hozta meg Tusk számára az európai jelölést? A legfontosabb és talán mindent eldöntő indoka e fejleménynek az, hogy Angela Merkel asszony favoritja. Látható, a német kancellár kedveli őt, de ennél többről is szó lehet. A kancellárasszony tudja, hogy Tusk nem fog vele szembemenni.  A Spiegel nemrég azt írta, hogy Merkel azért támogatja Tuskot, mert »könnyen kezelhető«. Ez megint paradoxon. A lengyel politikában Tusk politikai cápa volt – kegyetlen, brutális, olyan politikus, aki mindent hajlandó feláldozni a hatalomért. A nemzetközi politikában viszont plüsmaciként viselkedik, vagy még inkább, Merkel asszony  pudlijaként. A rá szavazó európai vezetők jó részét valószínűleg Merkel asszony győzte meg.

De Merkel támogatása még nem minden. Két további érvet is említett a média, melyek állítólag hozzájárultak Tusk jelöléséhez, pedig mindkettő szembeötlően hamis. Az első szerint Tusk úr hajlandó lesz tenni valamit azért, hogy elinduljon annak az EU-nak a reformja, amely jó ideje akut szklerózisban szenved. Mindazok, akik szeretnének reformokat látni, például David Cameron, azért támogatták Tuskot, mert úgy vélték, közéjük tartozik. Ám tévesen kalkuláltak. Hibás ugyanis azt feltételezni, hogy Tusknak erős hitei vagy elvei lennének – például az Európai Unióról –, amelyeket hajlandó lesz megvalósítani is. Ilyesmire természetesen nem lesz hajlandó, sem a lengyel politika cápájaként, sem a nemzetközi politika plüssmacijaként. (...)

Persze a Tanács elnöke szerepkörét nem kell túlértékelni. Herman van Rompuy nem zavart semmilyen vizet, Donald Tusk sem fog. Mégis van valami lehangoló abban a tényben, hogy az európai vezetők olyan személyt választottak erre a tisztségre, aki végletesen sikertelen volt nemzeti politikusként, s akinek hét éves miniszterelnöki tevékenysége megmérgezte a nyilvánosságot saját hazájában és oly mértékben osztotta meg a társadalmat, amilyenre azóta nem volt példa, hogy Jaruzelski tábornok 1981-ben kihirdette a statáriumot.”