Gazdaságtani 1x1: a monopólium

„A monopolista azt is megteheti, hogy árat csökkent, és ezzel nemkívánatossá teszi a piacot más potenciális versenytársak számára. Világos, hogy ha a hatékonyság azonos a versenytárs és a monopolista számára, ez az út nem járható, hiszen ha ő nyereséggel működik, akkor erre a versenytárs is képes, míg ha ő az árat a nyereségességi limit alá szorítja, maga is veszteséget kénytelen elszenvedni. Ez a taktika csak akkor működik, ha a monopolista valamiért hatékonyabb. Ennek oka lehet a volumen, sok esetben a nagy volumenű termelés hatékonyabb. Ám ha valóban sokkal hatékonyabb egy szolgáltató, mint több, akkor nem is akarjuk igazán, hogy több legyen. Akkor azt akarjuk, hogy egy szolgáltató legyen, állandó fenyegetettségben, hogy az üzletét elveheti egy startup, ha ellustul. Ha a hatékonyság oka pusztán a volumen, az nem garantálja egy adott szolgáltató monopolhelyzetét, csak azt, hogy mindig egy szolgáltató lesz, emez vagy egy másik. Ilyenkor az ár- és minőséghatékonyságot az a tény kényszeríti ki, hogy ha van egy jó üzleti terv, ami a teljes piac átvételét eredményezi, arra lesz tőke, és meg fog valósulni. Hasonló trónfosztások egymást érik a gazdaságtörténelemben.

Létezik azonban olyan monopólium, ami fenn tud maradni szabad piaci körülmények között hosszú ideig. Úgy hívják, hogy innovatív, sikeres szolgáltató. Ha egy cég képes arra, hogy hosszú időn keresztül folyamatos újításokkal a legjobb legyen minőségben és árban, akkor 60-80%-os piaci részesedést tartósan elérhet. Az ilyen monopólium azonban nem árt senkinek. A fogyasztó így is egyre jobb terméket kap egyre olcsóbban. Az árleszorító és minőségfelhajtó tényező nem a verseny, hanem annak fenyegetése. Amint a monopolista abbahagyja a folyamatos fejlesztést és árcsökkentést, a vevők kimenekülnek a piacról és/vagy megjelenik egy versenytárs. A történelem számos ilyen kvázimonopóliumot ismer, példákat a robber baron címszó alatt találni, amiből csak a robber és a baron nem igaz, a többi igen.

Van persze egy jól bevált módszer monopólium működtetésére: kell hozzá állami segítség. Ez lehet akár direkt állami részvétel, de lehet piacralépést nehezítő törvény is, vagy akár csak némi baráti segítség, hátszél. Az ilyen monopólium valóban ártalmas. Házi feladat átgondolni, hogy antitröszt törvényekkel mennyire fog sikerülni kordában tartani a problémát.”