Létrejött a liberális világban a totális szabadság és tolerancia. Egy dolgot nem lehet: szabadon alkotni. Ha megpróbálod, földbe döngölnek.
„Ez a szakma belterjes. Ebbe vagy beleszületsz vagy benősülhetsz. Ritka és szerencsés csillagzat alatt kell születni, hogy ez a csapat befogadjon. A művészképzés óriási. A kirekesztés hatalmas. A nagy összetartozó család eszközei kemények. A középszerű összefog, módszerei kegyetlenek. Ma már megszokott, hogy olyan nevek, mint Csontváry vagy Kondor nem férnek bele az általuk írt 20. századi magyar művészetbe. A tehetségek veszélyesek rájuk. Ebben a szakmában megszokottá vált, hogy a negyvenesek közül sokan őrületbe, öngyilkosságba menekülnek. Ha nagyon fájdalmas és látványos a veszteség, egy posztumusz Munkácsy-díjat kiizzadnak magukból. Nem az a baj, hogy ez egy nagy család. Nem az a baj, hogy a jelenleg legballiberálisabbnak mondható „valami Kossuth-díjas” és a legjobboldalinak tartott művészettörténész este baráti társaságukban söröskorsó mellett beszélik meg egy szobor sorsát. A baj az, hogy az ő hatalmuk védelmében megint sikerült 9,6 millió embert külföld felé lefasisztázniuk.
Tisztelt Hölgyek és Urak! Mi ez a veszélyes játék, amibe önök belekezdtek? Hol a határ? És mi a jövő? Így kell, hogy elképzeljük a jövőben megemlékezéseinket, ünnepeinket? Most ez következik, hogy lelocsoljuk, ledöntjük egymás szobrait, képeit? Hogy megzavarjuk egymás kiállításait?
Ha Magyarországon a művészeti életben és oktatásban nem lesz változás, egy dolog történhet: tizenöt év múlva nem lesz magyarul érző és gondolkodó művész. Lesznek magyarul beszélő, külföldön sikereket elérő művészek, akik külföldön elismeréseket, díjakat fognak kapni. A munkáikat azonban nem fogjuk szeretni, hiszen ezek Magyarország-ellenesek, a magyar kultúra és magyartörténelem-ellenesek lesznek. A globális művészet nem akar tudni Magyarország almájáról. A globális világ azonban már belekóstolt, ízlik neki. Kérdés, visszabillen-e kezünkbe az ország almája? Vagy megtartja magának a globális világ, de még mielőtt csutkáig rágja, lecsavarja-e róla a kettős keresztet? Vagy eltűnik teljesen, mintha sosem lett volna, akár az áthazudott művészettörténeti elemzésekben.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Most aztán árgus szemekkel figyelhetnek az oroszok.
2,3 milliárd eurót utaltak Ukrajnának.
