Nem beszarni!

„Szóval küzdelmes időket élünk, és nem lesz ennek vége egyhamar. Azt már régóta tudjuk, hogy a Fidesznek ellenség kell, és a rezsidémon kommunikációs elgyengülése után kell majd valami. Brüsszel meg a bankok maradnak, de hát egy idő után minden uncsi, és egy jó hadvezér újabb és újabb hódításokba kezd. Júliusban pedig a miniszterelnök kerek perec kijelölte a tusványosi beszédében az ellenséget: az illiberális demokrácia megvalósítását mi, civilek akadályozzuk, velünk még meg kell küzdeni. Ennek nincs civilizált módja, így marad az egyre durvább hadjárat, ami egyszerre félemlít meg, foglal le rengeteg energiát és hiteltelenít a torzított nyilvánosságban azok előtt, akiknek fogalma nincs, mi fán terem az, hogy civil, és legfőképpen a rendőr jut róla az eszébe, merthogy ő tud civilben járni.

Fogalmam nincs, mi lesz ennek a vége. De ez a történet végső soron nem rólunk szól. Hanem egy országról, amely rohan lefele a lejtőn, és rövidtávon nincs, aki megállítsa. Így nem a mi lejáratásunk, nem az agyonnehezített munka, nem a fortélyos félelem és nem is a börtön távoli, de nem végtelenbe nyúló réme az igazi veszély.

De ha nem próbáljuk meg minden erőnkkel emelt fővel, méltósággal, tisztességgel végigcsinálni azt, amit ilyen helyzetben kell, akkor úgy terítenek ki, hogy nem voltunk méltók a küzdelemre.”