„Az eljárás egyik nagy tanulsága, tűnjön bár közhelynek, mégis csak az, hogy valamennyien felelősek vagyunk a tetteinkért. Egyetlen autóvezető sem ülhet másként a volán mögé, mint józanul. A másik, hogy legyünk bár tanárok, teherautó-vezetők, vállalkozók, hivatalnokok vagy véletlenül egy milliomos család tagjai, bármit azért nem lehet megúszni. Így vagy úgy általában mindenkit utolér a végzet. Ha nem első fokon, majd a fellebbvitel végén.
De akad itt még más, ami jócskán túlmutat a Rezesová-ügyön! Ez pedig a szakértők kérdése, amivel leginkább a törvényalkotóknak kéne foglalkozniuk. Hiszen a jog lehetőséget ad minden érintettnek, hogy hozzáértők segítségét kérje ki a perben. Ezzel megpróbálkoztak a sértettek hozzátartozói (sikertelenül) és a védelem is. Most viszont Melegh Gábor és Kovács Miklós példájából világosabban kiderült: némely szakértő – ki tudja, melyik, vagy melyik nem? – időnként nem átallja a valóságot a »megrendelő« elvárásához igazítani. Nem csak Eva Rezesová felkérésére!
Egylépésnyi távolságból már látszanak a tanulságok és a teendők. Holnaptól főleg ezekkel lenne érdemes foglalkozni, mert a harag és a gyűlölködés nem fogja megelőzni a következő szerencsétlenséget. Ahhoz megértésre, megfontolásra – és ha másként nem megy, egyes jogszabályok megváltoztatására van szükség.”