Újrapozicionálás a magyar kül- és védelempolitika területén

„A magyar kormány már korábban jelezte, hogy Navracsicsot az EU bővítéssel és szomszédságpolitikával foglalkozó kabinet élére pozicionálnák, amely – nevéből értetődően – az Unió és az azzal határos országok közti kapcsolatokért felelős, összekötve mindezt az esetleges bővítési stratégiák kidolgozásával. Magyarország ezirányú ambíciója nem véletlen, számunkra a kérdés kifejezett fontossággal bír, ugyanis a jelenleg hat EU-tagjelölt országból négy található a szomszédságunkban, a Balkánon (Albánia, Macedónia, Montenegró és Szerbia). Ahogy az a Bledi Stratégiai Fórumon is elhangzott, a régió beemelése az EU-ba olyan cél, amelyért minden ottani ország közösen fel tud lépni, a tervet nem árnyékolja be semmiféle múltbéli politikai/kulturális sérelem sem. Magyarország nem először próbálna meg hathatós segítséget nyújtani szomszédainak a nyugati integrációban: 2011 első félévében az ország EU-elnöksége során is első számú prioritásként kezelték Horvátország csatlakozásának elősegítését. Az ilyen lépések és esetleges sikerek ugyanis hosszú távon felhasználhatóak és eredményesen alakíthatják az ország külső kapcsolatait az adott régióval. A portfólió elvesztése ilyen szempontból kellemetlen hír a magyar külpolitika számára.

Milyen szakpolitikával fog tehát foglalkozni Navracsics Tibor? Egészen bizonyos válasszal még senki sem tudott szolgálni, több médiumban jelentek meg információk a jövőbeli EB-biztos lehetséges szerepéről, így felmerült a kereskedelmi tárca és anemzetközi fejlesztési pozíció is. Ami mindebből egyértelműen leszűrhető, hogy bár Juncker nem »vétózta meg« Navracsics jelölését (amire páran számítottak), a neki tetsző pozíciót nem lesz hajlandó odaítélni neki. Ezen lépése mögött azonban véleményem szerint nem szabad kicsinyes/személyes indítékokat keresni.”