A bácsi ítél

Kiver a víz ettől a cikktől. És aggasztó, hogy mennyi embernek tetszik. A hazai civilszervezetek lennének TGM szerint a rendszerkritikus ellenzék. Milyen rendszer? Semmi közük a rendszerkritikához. Az Ökotárs és a Demnet nyugatosan képzett technológiai pályázati lebonyolítást végző nonprofit szervezet. Roppant unalmas társaság a maga nemében. Nem az emberek egyenként, hanem a cég. Nincsenek is benne „militánsok” meg szabadságharcosok. A 13 vegzált civilszervezet pedig témákra szakosodik. A Labrisz a leszbikusokra, a TASZ a szabadságjogokra, és így tovább. Rendszerben nem nagyon gondolkodnak, csak témákban. Kifejezetten nem érdekli őket a rendszer. Így véd néha a TASZ konkrét fasisztákat. Nem olyanokat, akiket TGM vizionál. Az a kormány, amelyiket még nem kritizálta a TASZ, az nem csinált semmit. Ez a dolguk. Sokszor igazuk van, néha nincs. A saját rendszerükön belül mindig. Ezért jó egy fókuszált civilszervezet, mert vannak témái, amit képvisel esőben, fagyban, napsütésben a kontextustól teljesen függetlenül. Az emberi jogok meg is érdemlik ezt a kontextus nélküli, feltétlen védelmet.

TGM itt az a bácsi szeretne lenni, aki beindította a 2006-os Sajnálatos Őszi Események során a kiállított tankot. Olyan mint egy ideológiai szotyi árus. Oda megy, ahol mozgást lát. Kinyitja a kempingasztalt, és kimérve árulja az elképzeléseit a tunya fiatalságról, az apatikus középkorúakról, a hétköznapi fasizmusról, a kapitalista világrend végéről.

A hétfői tüntetők „jellegzetesen tétova, politikailag bizonytalan, báva, nyájas, jámbor”. De ő nagyobb aktivitást, harcot szeretne. Lehet választani, hogy gerilla leszel vagy bávatag kígyóvállú bölcsész. A bácsi ítél.

Pár bekezdés eszmetörténeti alátámasztás után ezzel zárja a cikket:

„S hogy miért adtam ezt a címet az írásomnak? Magam sem tudom. Jól hangzik.”

Nem hangzik jól. Rettentő szarul hangzik. Fasisztázás - baszogatás - lesajnálás - harcba szólítás - eszmetörténet, és a végén egy kikacsintás. Hiszen ez csak publicisztika.