Tisztességtelen előny: ez nem játék!

„Egyik borászunk küldte tovább - pár hete már a postafiókomban rejtőzik ez a levél, amelyből most csak egy sort idézek. Ez is elég lesz, hogy eljussunk a konklúzióig:

»Wines 2013, 2014new crop/Grape Concentrates 65Brix 1) new harvest 2014 prices, the wine be ready mid October: filtered,stabilized (ready for bottling) 2,5eur/hg, EXW. Say, white 11%@27,50eur/hl, red 11,5%@28,75eur/hl«

Tudom, hogy nehéz ebben a formában kibogarászni, ezért a lényeg kifejtve:

Borászainknak (rákérdeztem, nem egynek...) most éppen egy spanyol cég ajánlgatja a borokat - 30 EUR / hektoliter áron. (Igen, nagyvonalúan kerekítve ez 9000 HUF / 100 liter, azaz 90 Forint / liter...) 

Az egyértelmű, hogy nem kézműves borról van szó, de ez az ár még akkor is elképesztő, ha mindent - itt aztán végképp nem túlzás kimondanom - a gyártás hatékonyságának rendelnek alá.

Ó, de hát ez a bor biztosan olyan is, nem igaz? - gondolhatja a mit sem sejtő fogyasztó, de a képlet nem ilyen egyszerű. Ezt a lőrét ugyanis, legálisan lehet tovább ékesíteni, tanninokkal, guargumival(!), sőt a megfelelő színről is lehet gondoskodni, de ha valaki akarja, még számtalan egyéb (még egyszer: legális) csecse-becsével kozmetikázhatja italát palackozás előtt. Nem pont az a romantikus kép, mint amit a bormarketing kommunikál, nem igaz?

Ami finom, nem biztos, hogy jó is!

És hogy az eredmény finom-e? Ezt döntse el mindenki maga, de azt is ki merem mondani: ez sokak számára akár még finom is lehet, egy baj van csak vele: ez nem bor. Nem, akkor sem, ha a borász csak egy keveset kever bele ebből az izéből a sajátjába. És akkor sem, ha mindez az izé, így 2014-ben az érvényben lévő szabályok szerint forgalomba hozható... 

Egyébként vannak próbálkozások a helyzet kezelésére, íme néhány cím, de azért tessék olvasni a sorok között is:

• Olasz bordömping: önkorlátozásra kérik a kereskedőket

• Trükkösen nehezítik az borimportot

Akárhogyan is, félelmetes mértékű verseny hátrányból indulnak azok a (kézműves) borászok, akik minden trükközés nélkül segítik palackba a szőlő legjavát.

Mi a megoldás?

Azt nem tudom, a hitemet viszont megosztom Önnel: szerintem ez a helyzet csak akkor tud láthatóan javulni, ha maguk a fogyasztók is odafigyelnek a forrásra! Van egy egyszerű kérdés, amit érdemes feltenni vásárlás előtt:

Ki adja a saját  nevét a fogyasztónak átnyújtott bor mellé? A mi borászaink igen, én igen...! Ez így kérem: nem játék!

És különben is, jó volt ezt végre kiírnom magamból, mert nagyon unom már, hogy rendre azt kérdik tőlem: hogyan lehetséges, hogy azonos árkategórián belül a külföldi bor mindig jobb mint a magyar? Na kérem: ez úgy lehetséges, hogy nem lehetséges. Azok a borok nem jobbak, hanem finomabbak, mint a mieink, ugyanis finomabbra lettek gyártva!”