„Egyik borászunk küldte tovább - pár hete már a postafiókomban rejtőzik ez a levél, amelyből most csak egy sort idézek. Ez is elég lesz, hogy eljussunk a konklúzióig:
»Wines 2013, 2014new crop/Grape Concentrates 65Brix 1) new harvest 2014 prices, the wine be ready mid October: filtered,stabilized (ready for bottling) 2,5eur/hg, EXW. Say, white 11%@27,50eur/hl, red 11,5%@28,75eur/hl«
Tudom, hogy nehéz ebben a formában kibogarászni, ezért a lényeg kifejtve:
Borászainknak (rákérdeztem, nem egynek...) most éppen egy spanyol cég ajánlgatja a borokat - 30 EUR / hektoliter áron. (Igen, nagyvonalúan kerekítve ez 9000 HUF / 100 liter, azaz 90 Forint / liter...)
Az egyértelmű, hogy nem kézműves borról van szó, de ez az ár még akkor is elképesztő, ha mindent - itt aztán végképp nem túlzás kimondanom - a gyártás hatékonyságának rendelnek alá.
Ó, de hát ez a bor biztosan olyan is, nem igaz? - gondolhatja a mit sem sejtő fogyasztó, de a képlet nem ilyen egyszerű. Ezt a lőrét ugyanis, legálisan lehet tovább ékesíteni, tanninokkal, guargumival(!), sőt a megfelelő színről is lehet gondoskodni, de ha valaki akarja, még számtalan egyéb (még egyszer: legális) csecse-becsével kozmetikázhatja italát palackozás előtt. Nem pont az a romantikus kép, mint amit a bormarketing kommunikál, nem igaz?
Ami finom, nem biztos, hogy jó is!
És hogy az eredmény finom-e? Ezt döntse el mindenki maga, de azt is ki merem mondani: ez sokak számára akár még finom is lehet, egy baj van csak vele: ez nem bor. Nem, akkor sem, ha a borász csak egy keveset kever bele ebből az izéből a sajátjába. És akkor sem, ha mindez az izé, így 2014-ben az érvényben lévő szabályok szerint forgalomba hozható...
Egyébként vannak próbálkozások a helyzet kezelésére, íme néhány cím, de azért tessék olvasni a sorok között is:
Akárhogyan is, félelmetes mértékű verseny hátrányból indulnak azok a (kézműves) borászok, akik minden trükközés nélkül segítik palackba a szőlő legjavát.