„Ne legyenek azonban illúzióink Oroszország kapcsán sem. Divat most az »ellenségeink ellenségei a barátaink«, vagy pontosabban a »barátaink ellenségei a barátaink« elv alapján lelkesedni Putyinért. Moszkva a TTIP-tárgyalások miatt került lépéskényszerbe, ugyanis Ukrajnát saját Eurázsiai Vámuniójába szerette volna integrálni, ugyanis az ukránokkal együtt »már« 230 millióan lennének. Ez nagyjából Brazília lélekszáma, ami messze elmarad az Egyesült Államok és az Európai Unió erejétől.
Moszkva most a Krím és Délkelet-Ukrajna megszállásával akarja megakadályozni, hogy Ukrajna a nyugati integrációhoz kerüljön, és ezzel a nyugat hídfőállásai mélyen a volt Szovjetunió területébe nyúljanak. Egy, a nyugati értelemben véve demokratikus Ukrajna felerősítené a demokratizálódást Oroszországban és más volt tagköztársaságokban is, ami joggal aggasztja ezen országok volt KGB-s tisztekből és kommunista párttitkárokból kialakult oligarcha rétegeit.
Ne legyen afelől sem illúziónk, hogy amennyiben Moszkva egy területet fegyverrel, vagy tárgyalással megszerez, azt többé már nem akarja visszaadni. Az Oroszországgal és/vagy Ukrajnával közvetlenül szomszédos NATO- és EU-tagországok (köztük hazánk) nagy szerencséje, hogy ránk vonatkozik a Nyugat védelmi garanciája, így nekünk (most még) nem kell az orosz hatalmi törekvésektől tartanunk.”