A magyar jobboldalt (tisztelet a kivételnek) leginkább az általuk számtalanszor kárhoztatott politikai korrektség különbözteti meg a National Policy Institute-tól.
„Mi is a különbség az NPI klasszikus Alex Kurtagic modernizmus kritikája és Bayer Zsolt őrjöngései között? Az, hogy Kurtagic sokkal jobban ír. A másik NPI előadó Markus Willinger hadüzenete a hatvannyolcas értelmiségnek, senkit sem emlékeztet semmire?
Mi a különbség a Budapestre emigrált NPI előadó John Morgan elmekórtani értekezései és a Nemzeti Közszolgálati Bogár László professzor úr globalo-böllérkedései között?
Komolyan gondolja valaki, hogy a mandineres Aristo vagy a századvéges Lánczibubu nézetei a Felvilágosodásról mély törést idéznének elő egy idahoi vagy montanai speciálisan »khmm« gondolkodó jobberkában?
A magyar jobboldalt (tisztelet a kivételnek) leginkább az általuk számtalanszor kárhoztatott politikai korrektség különbözteti meg a National Policy Institute-tól. Bizonyos dolgokat csak körül szoktak írni. És itt nem a Jobbikról beszélek, mert ők jobbról előzik az NPI-t, hanem a mainstream fideszizmusról.
Az NPI az amerikai jobboldali fringe-hez tartozik, a Pat Buchanan-féle American Conservative-tól igazoltak át. Nem hordanak fehér csúcsos sapikát, talán mert nem megy jól a barna inghez. Nem, valójában csak viccelek, ez nem Hitlerék rasszizmusa, ez inkább valamiféle etno-nacionalizmus (lásd pl. ezt az írást), ami Kelet-Európában mindig is jelen volt. Igen, ez valamivel durvább, mint egy átlagos Magyar Nemzet vezércikk, de az Echo TV-n csak azért nem adnák le, mert túlságosan bonyolult lenne a hallgatóságnak.”