A kötél ára

„Mintha egy országos kísérletnek lennénk az alanyai. Most éppen a kísérleti tankönyveket veszik kézbe az ország 1500 iskolájában azok, akik a két lehetőség közül ezt választották. És találnak benne mindenféle furcsaságot, tartalmit és formait, szóvá teszik, meg is kritizálják az internetes fórumokon, a médiában. Nem a szakmai megmérettetés során, erre nem volt lehetőség. A kísérleti tankönyvek ugyanis derült égből alászálló kormányzati ajándékként jutottak el szeptember első napjaiba az iskolák százaiba. (...)

Aztán itt van az előkészített kísérlet a nemzeti italboltokkal. Aki hisz a szóvivők cáfolatának, az frissítse fel az emlékezetét: annak idején a nemzeti dohányboltok alapítását is cáfolatok vezették be. (...)

Mindez a brezsnyevi tespedés időszakában született viccre emlékeztet. E szerint a párt központi bizottságának feltűnt, hogy a tömegekből kihalt a forradalmi öntudat, s határozatot hoztak a felkeltésére. Nagygyűlést hívtak össze a Vörös térre, és bejelentették, hogy tízszeresére emelik a közlekedési költségeket. Semmi válasz, néhányan még tapsoltak is. Nekirugaszkodtak újra: bejelentették az élelmiszerárak tízszeresére emelését. Hasonló reakció. Erre bevetették a biztosnak látszó tippet: bejelentették, hogy a szovjet állam humanista alapelveinek figyelembe vételével úgy döntött, hogy megtizedeli az ország lakosságát. Jövő héten minden érintett jelentkezzen a számára kijelölt helyen és időpontban. Egy kéz emelkedett a magasba: »A kötelet mi hozzuk vagy a párt adja?«”