Köszönjük bírónő, köszönjük Rezesova

„Valahogy a filmekben se tetszett soha, amikor a mindenható bíró nem csak ítél, de istenként osztja az észt és miután hosszú évekre bekasztniz valakit, még kötelességének érzi felnyitni a szemét az élet nagy dolgairól, szétalázni erkölcsi kérdésekkel, ajánlásokkal.

Aztán olvasva a Rezesova-ügy fejleményeit, azt vettem észre, hogy tetszik, amit a tökös bírónő nyomat. Az átlagember számára is gyomorforgató volt, hogy hiába ment piásan 170-nel a nő, megpróbálták az ütközésért felelőssé tenni a balesetben meghaltakat. Rezesováról pedig fényévekről is lerítt, hogy szarik magasról az általa kinyírtakra. Annyi bőr nem volt a képén, hogy elnézést kérjen a családjuktól, egyfolytában saját nyomoráról papolt. Nem tudom, első fokon hogy hagyták meg szakértőnek azt a fazont, aki fizikai képtelenséggel próbálta bizonyítani a puntós vétkességét, de az igazságérzet valóban örömmel figyelte azt, ahogy a másodfokú bírónő durván picsába küldte az elfogult szakértőt és aztán az elítéltet is, az ügyvédjével együtt.

Nyilván az az ügyvéd dolga, hogy védencén segítsen, de egy laikusban gyakran megfogalmazódik a kérdés: hol a határ? Nyilvánvaló hazugságok, elfogult szakértő még belefér? Nálam erkölcsileg nem, jogilag meg nem tudom. Ennél az ügynél valahogy nem zavart annyira az érintettek szétalázása, nyilván mert a visszataszító figurák esetében visított a kotta, egyértelmű volt, mit tettek és miért. De egy kérdés még felmerül: lesz-e következménye a hamis szakértés készítőjére nézve annak, hogy kiderült a kamu. Mert ha nem, az arra utal, hogy bárki megvehető.”