Ha kinyírják a kedvenc piakereskedéseimet, én forradalmat szítok

„Oké, hogy északi országokban – mint pl. a svédeknél a Systembolagetek – működik a rendszer, és amennyire tudom, nem rosszul, csakhogy ott egyrészt sokkal kevésbé színes és változatos a termelés, másrészt több évtizedes kultúrája van már a dolognak.

Magyarországon viszont a pálinka-, sör- és borkészítésnek és -kereskedésnek van kultúrája, ami a rendszerváltás óta eltelt bő két évtized alatt szépecskén szárba szökkent, és minden nyűg és nyavalya ellenére elég klasszul működik. Hogy csak a kiskereskedelemre szűkítsem a téma témázását: menő és értékes brandek jöttek létre, amelyek felkészültségüknek, rugalmasságuknak és most már rutinjuknak is hála nyugat-európai színvonalú melót végeznek, másképpen mondva, 21. századi levegőt csempésznek a nyomorult magyar mindennapokba. Még egyszer: ez egy látványosan és izgalmasan színes világ, amit egy ostoba mozdulattal szétcseszni gazemberség lenne.

Vonok egy szemléletes párhuzamot: valami olyasmi lenne ez, mintha egyik pillanatról a másikra bezárnák az összes mozit meg színházat, azzal, hogy innentől csak ugyanazon cégérek alatt szabad vetíteni ugyanazokat a filmeket, játszani ugyanazokat az előadásokat.

De jó, induljunk ki abból, hogy a mostani kereskedők az új szisztémában is megkapják az esélyt, és nem nyúlják le a placcot a fideszes haverok. El tudjátok képzelni, hogy a Bortársaság, a Radovin, a Csakajósör vagy a Whiskey.net nemzeti italboltként folytatja, valami undorítóan lószarbarna matrica alatt és bedeszkázott kirakatok mögött?

Hát mi a nyavalya van azokban a fejekben már tényleg? Káposztalé? Kell a pénz, mi? Jól van, pusztuljon minden a picsába.”