„Interjút szeretett volna készíteni az RTL Klub riportere a felcsúti polgármesterrel és nem valami udvarias módon: egyszerűen odaállt a polgármesteri hivatal elé, hogy megvárja a riportalanyt. Csoda-e, hogy a polgármester sietve, egyes állítások szerint a záróvonalat átlépve kanyarodott be a hivatala elé, talán még a biztonsági öve sem volt bekötve. Hogy-hogy nem, a felvétel a bicskei rendőrkapitányságon landolt, amely – nagyon helyesen – ad acta tette az ügyet. Nem lenne jó olyan országban élni, ahol bárki felvételeket készíthetne az emberről, hogy aztán a hatóságokat bombázza velük.
Megkockáztatjuk, a polgármesternek akkor sem lenne miért aggódnia, ha a kapitányság elővenné az ügyet. A felettes hatóság hamarosan áttenné a dossziét egy másik kapitányságra, majd egy harmadikra, amely néhány évnyi szívós vizsgálódás után megállapítaná, hogy a cselekmény társadalmi veszélyessége a nullához közelít; esetleg időközben kikerülne az út jobb oldalára egy kötelező balra fordulást elrendelő tábla vagy egy sürgősséggel napirendre vett törvénymódosítás szerint a polgármesterek a saját tulajdonukat képező záróvonalat akkor léphetik át, amikor csak akarják.
Természetesen más lenne a helyzet, ha kiderülne, hogy Mészáros Lőrinc biciklijén két különböző gyártmányú kerékgumi volt, súlyosbítva azzal, hogy a hátsó gumi nyomása nem érte el az előírt 110 PSI (7,5 bar) értéket. A hatóság ugyan egyenlő mércével mér, de ilyen súlyú deliktumok már könyörtelenül beindítanák a független igazságszolgáltatás gépezetét; a polgármesternek igen jó ügyvédre lenne szüksége, hogy elkerülje a fogházat. Maguk a szakértői vizsgálatok kijönnének néhány millióból, de a bűncselekmény tárgyát, a biciklit aligha lehetne megmenteni az elkobzástól. De hiszen éppen ezért színes az élet Magyarországon: bíróság elé lehet kerülni egy szabálytalanul engedélyezett mobiltelefon miatt, viszont mélygarázsokat, utakat lehet építeni, épületeket renoválni egy-két, számunkra kedves, közmegbecsülésnek örvendő ember számára az önkormányzat pénzén.”