A 3. Magyar Köztársaság legnagyobb politikai műbalhéi (2. rész)

Bajnai annál is rosszabb volt. Szürke kis akarnok, de fizetett helytartó-jelölt. Ezért kellett elhessegetni.

"Lehet kritizálni a Norvég Alapot azért, hogy hülyeségekért is fizet, de ez legyen a norvég adófizetők baja." Ekkora csúsztatást! Ugye mindenki tudja, hogy ez az összeg M.o.-nak jár, a vámkedvezmények ellenében.

"...Ekkor hangzott el a kulcsmondat, mely szerint „megvesszük Manhattent, Lengyelországot, Magyarországot és Romániát”. Az üzleti zsargonban bevett fordulat ez,..." LOL A Jobbik persze túlspilázta, de ez az "üzleti zsargon" azé' meredek.

A teljes cikk azoknak akik, az előző részen olyan jót nevettek, de most sértődötten köpködnek: Kenyér és cirkusz kell a népnek, tartották a régi rómaiak. Azóta szerencsére sikerült meghaladni ezt az elavult szemléletet, mert manapság úgy tűnik, bőven megelégszünk a cirkusszal is. Jobb helyeken a politika elsősorban jóléti, gazdasági, emberjogi kérdésekről szól, nálunk viszont hosszú ideje olyan témák határozzák meg a közbeszédet, amikről egy sör mellett tök jól el lehet vitatkozgatni, de ennyiben nagyjából ki is merül a jelentőségük: szobrok, felfújt botrányok, szimbólumpolitizálás minden mennyiségben – a lényeg, hogy amíg ezekről vitatkozunk, addig sem esik szó arról, ki hány milliárdot nyúlt le és ebbe hány ember ment tönkre. Kétrészes sorozatunkban azokat az úgynevezett ügyeket mutatjuk be, amelyeket az elmúlt kormányzati ciklusokban a legfölöslegesebb közéleti vitákat váltották ki. 8. A köteles beszéd Tény, hogy nem volt kifejezetten kulturált megnyilvánulás Kövér László 2002-ben elhangzott beszéde, de enyhe túlzás volt, hogy hetekig ez tartotta lázban a közvéleményt. Gyurcsány Ferenc később Debreczeni Józsefnek büszkélkedett azzal, hogy az ő ötlete volt a beszéd félremagyarázása (ugyanis a beszéd a kontextusával együtt jóval árnyaltabb volt annál, mint hogy „aki nem ért egyet a kormány politikájával, az keressen magának kötelet, menjen le a pincébe, és akassza fel magát.”), és az arra épített SMS-kampány, tévéreklám és tüntetés. Pár év múlva viszont elég szórakoztató helyzetet teremtett, hogy Kuncze Gábor gyakorlatilag ugyanazt mondta el, mint anno Kövér László, csak a kötél helyett ciánkapszulával. Az SMS-kampány és a ciános tüntetés ezúttal elmaradt. 7. Bácsfi Diána A mai napig rejtély, hogy okozott 2003-2004 környékén országos méretű botrányt Bácsfi Diána rövid életű újnyilas mozgalma, akik miatt majdnem gyülekezési jogról szóló törvényt is módosították (pedig máig nem tudni, hogy Bácsfin kívül volt-e más tagja a csoportnak). Ugyanis tényleg csak annyi történt, hogy egy szeretethiányos bölcsészlány kiragasztott néhány plakátot a Nagykörúton, aztán a „Magyar Jövő Csoport” nevében bejelentett egy demonstrációt. Az egész „mozgalom” teljesen észrevétlen maradt volna, ha nem repül rá a teljes baloldali média- és politikai elit, nincsenek a felháborodott cikkek, parlamenti felszólalások, nem szerveznek miatta antifasiszta tüntetést. Az igazi vicc az, hogy az időszakban bőven működtek a valóságban is létező neonáci szervezetek Magyarországon: 2003-ban engedélyezte a bíróság (a 90-es években katonai szárnyként elindult Magyar Nemzeti Arcvonalból kivált) a Vér és Becsület Közhasznú Kulturális Egyesületet bejegyzését, számos ilyen szellemiségű hírlap terjedt, a média mégis Bácsfi Diána bohóckodása miatt vizionált nyilas puccsot. A Magyar Jövő Csoport tüntetése aztán érdeklődés hiányában elmaradt, Bácsfi Diána pedig azóta megtért, és Avatara Satyavati néven ad elő ufókról, csakrákról és földenergia-gyógyászatról (ez a tény nagyjából eldönti azt a vitát is, hogy provokátor volt-e, vagy egyszerű futóbolond). 6. Simon Peresz felvásárlós beszéde Avagy Köteles Beszéd 2.0. Történt egyszer, hogy az akkori izraeli államfő, Simon Peresz egy üzleti konferencián tartott beszédet. Az izraeli gazdaság akkoriban recesszióban volt, és a nyomott hangulatot a politikus azzal próbálta feldobni, hogy a külkereskedelem állítólagos eredményeit hangsúlyozta. Ekkor hangzott el a kulcsmondat, mely szerint „megvesszük Manhattent, Lengyelországot, Magyarországot és Romániát”. Az üzleti zsargonban bevett fordulat ez, ennek ellenére ebből az egymondatos retorikai kiszólásból a radikáljobbos sajtó olyan mitológiát gyártott, amit maga Molnár F. Árpád is megsüvegelne: eszerint egy titkos összeesküvés már eldöntötte, hogy Izraelből hamarosan elvándoroljon az összes zsidó lakos(!), hogy Magyarországon(!!!) alapítsák meg az új Izrael Államot. (Arról általában nem esik szó, hogy fér bele az elméletbe Románia és Lengyelország, vagy a ciszjordániai telepépítések…) Ezt az konteót a Jobbik és holdudvara lényegében hivatalos ideológiává tette, igaz, mostanában kevésbé hangoztatják, bár Pörzse Sándor bizonyára továbbra is meg van róla győződve, hogy Jeruzsálemben már titokban tanulják is a magyar nyelvet a zsidógyerekek. Akik esetleg még mindig rettegnek az izraeli inváziótól, azok reméljük, a Magyarországon valójában minimális izraeli befektetések láttán elkezdik majd kipakolni az ágyuk alatt tartogatott bőröndjüket. Rosszabb esetben elkezdenek az izraelinél pár fokkal valódibb német "országfelvásárlás" miatt aggódni. 5. Az Árpád-sávos zászló Az 2006-os zavargások közepette Gyurcsányék azzal próbálták elvenni a tiltakozások élét, hogy kihirdették: a tiltakozók valójában neonácik. Ennek bizonyítására vették elő Árpád-sávos zászlót, amely korábban is ott volt mindenféle jobboldali rendezvényen, és az átlaghasználó valószínűleg annyit tudott róla, hogy egy régi magyar zászló, amivel jól meg lehet mutatni az idegenszívű ellenségnek. (Jól példázza egyébként az akkori politikai elit és a valóság viszonyát, hogy ezen a zászlón keresztül próbálták megfogni a tüntetőket, hiszen könnyen találhattak volna valódi újnyilas elemeket a kormányellenes tüntetések környékén, a Szabó Albert volt harcostársaként ismert Ekrem-Kemál Györgytől kezdve a Kossuth tériek Nemzeti Bizottmányát szervező Halász Józsefig.) Ezután rövid időre úgy tűnt, tízmillió vexillológus országa lettünk: parlamenti felszólalások, publicisztikák, tévé- és rádióinterjúk sora érvelt az ellen vagy mellett, hogy középkori, vagy nyilas jelkép-e négy vörös és négy ezüst sáv, hogy mennyi sávnak kéne lennie, illetve, hogy egyáltalán mit akarnak a tüntetők kifejezni ezzel a zászlóval. Erről magukat a tüntetőket nem igazán kérdezte meg senki, viszont az Árpád-sávos zászlók nem tűntek el a tiltakozásokról, hiszen ha a kormányt idegesíti egy jelkép, akkor a kormányellenes tüntetők nyilvánvalóan még nagyobb lelkesedéssel fogják lobogtatni. A zászló október 23-ára a Gyurcsány-ellenes demonstrációk hivatalos jelképévé vált, majd a tiltakozások lecsengése után simán lenyúlta és hivatalos pártzászlóvá tette a Jobbik. Vagyis többpárti összefogással sikerült egy újabb történelmi jelképet fegyverré silányítani a napi politikában. A zászlóvita egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy általa tömegek tettek szert alapszintű heraldikai ismeretekre. 4. A Bajnai-gárda A fideszes propaganda korszakos csúcsteljesítménye, hogy Bajnai Gordonból, ebből a szürke, jellegtelen bürokratából képes volt vérszomjas terrorfőnököt csinálni. A valódi célpont pedig nem is Bajnai volt, őt a libás üggyel eddigre sikerült eléggé megbélyegezni, hanem a kormány bizonyos intézkedései ellen tiltakozó civil csoportok, elsősorban a tandíj ellen tüntető diákok, akik a tiltakozásban igen messzire hajlandók voltak elmenni, ráadásul az ellenzéki pártokkal szemben nem is lehetett a velük való vitát annyival letudni, hogy „ti meg szemeket lőttetek ki 2006-ban”. A Fidesz világképébe persze nem fér bele, hogy valaki csak azért tüntessen a NER ellen, mert nem elégedett valamivel, hiszen minden tökéletes! Nem, ha valaki tiltakozik, akkor nyilván valamilyen ármányos kapcsolatban áll Bajnai-Gyurcsánnyal, és titokban a baloldal pártjait akarja ismét kormányra segíteni (akkor is, ha néha szó szerint elküldi őket a picsába). Így a kormánypárti média teljes gőzzel gyártott elméleteket arról, hogy valójában a tiltakozó középiskolások is személyesen Bajnaitól kapják rádión az instrukciókat. A propagandahadjárat egyik fő eszköze az volt, hogy félremagyarázták a pártok ilyenkor szokásos rátelepedési kísérleteit, pedig aki valaha vett már részt tüntetésen, az tudja, hogy az ilyen események úgy vonzzák a politikusokat, mint szar a legyet. Mellékhatása pedig az, hogy Bajnait a magyar Abu Bakr Al-Baghdadiként festették le, és többször felszólították, hogy „vonja vissza” félelmetes szabadcsapatait. 3. A Világsátor Alighanem a Jobbik eddigi pályafutásának legaljasabb húzása volt a Miskolcon, majd Sárospatakon és Ózdon tervezett kulturális központ ismétlődő megfúrása. A Világsátor néven tervezett, uniós forrásokból épülő központ elsősorban oktatási centrumként működött volna, a pályázók szerint: “lehetőség lesz arra, hogy a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó pedagógusokat továbbképezzék, de mentorprogramot is indíthatnak. A romák számára pedig olyan képzések lesznek, amelyekkel munkát is biztosíthatnak számukra.” Ezen kívül a cigányságot kutató szociológusok központjául és kiállítások színhelyéül szolgált volna. A miskolci Jobbik először még azt állította, hogy az épületbe a Kanadából hazaküldött cigányokat költöztetik majd. Később azzal a felkiáltással kezdtek aláírást gyűjteni a központ ellen, hogy annak megépülése nyomán növekedne a bűnözés. Tanfolyamok, munkahelyteremtés, kiállítások – ezek nyilván mind a bűnözést segítik elő... A pánikkeltés végül bevált, és a nagyrészt EU-s pénzekből épülő központ azóta sem készült el. A saját meghatározása szerint a „tisztességes cigány emberek” pártján álló Jobbik pedig a mai napig nem tudta elmagyarázni, pontosan mi bajuk a projekttel, a központ elleni tiltakozás kimerült indulatos jelszavakban („Ózdból nem lesz a cigányváros!”, „Ne a bűnöző családokat támogassák!”), illetve a már említett hazugságokban. 2. A német megszállás emlékműve Eljött a pillanat a NER történetében, amikor a baloldali ellenzék úgy döntött, hogy Orbán tényleg túlfeszítette a húrt. Hogy betelt a pohár, hogy a kormány olyat tett, ami ellen a békés és békétlen polgári engedetlenség minden eszközét be lehet vetni. Hogy mi váltotta ki ezt a haragot? A magánnyugdíj-megtakarítások lenyúlása, a trafikügy nyílt korrupciója, vagy a kishantosi mintagazdaság barbár beszántása? Dehogy! Hanem egy ízléstelen emlékmű a Belvárosban! Ezzel nagyjából meg is magyaráztuk, hogy az MSZP-Együtt-DK miért nem fog soha többet választást nyerni. Külön említést érdemel az egész műbalhé egy al-műbalhéja, amikor Schiffer András Kálmán Olgánál elmondta, hogy ő is hazugnak és képmutatónak tartja a Szabadság téri rondaságot, de most inkább másról szeretne beszélni. Az ún. demokratikus ellenzék a nyilatkozatra életveszélyes fenyegetésekkel, árulózással, Schiffer lenácizásával reagált, utóbbi különösen ízléses húzás volt olyasvalakivel szemben, aki maga is holokauszt-túlélők leszármazottja. 1. A norvég-ügy Lehet kritizálni a Norvég Alapot azért, hogy hülyeségekért is fizet, de ez legyen a norvég adófizetők baja. Lázár András és a viking hódítók háborúja azzal érdemelte ki az első helyet listánkon, hogy nemcsak, hogy felesleges műbalhé volt, de többmilliárd forintba is kerülhet Magyarországnak. A Norvég Alapként ismertté vált, valójában Norvégia, Lichetnstein és Izland által fenntartott Norvég és EGT Alap lényege, hogy a három, nem EU-tag ország pénzel bizonyos Unión belüli fejlesztéseket, cserébe tagjai lehetnek az Európai Gazdasági Térségnek. Ez Magyarországra nézve azt jelenti, hogy a kormány ötévente 40 milliárd forintot kap különböző beruházásokra. Norvég pénzből épült fel például a kecskeméti biogáz-üzem vagy a gödöllői királyi vasúti váró. A 40 milliárdos ingyenpénzhez mintegy bónuszként jár a jóval kisebb, körülbelül 4 milliárd forintos Norvég Civil Támogatási Alap, amelyet már nem a kormány, hanem kijelölt civil szervezetek oszthatnak szét, akiknél egyéb civil egyesületek pályázhatnak. Lázár félelmeivel ellentétben még ennek a pénznek a nagy részét is olyan egyesületek kapják, akik pl. játszóteret építenek, szemetet szednek, polgárőrséget működtetnek. Nem is lett volna semmi gond, azonban kiderült, hogy legutóbb olyan egyesületeknek is jutott a pénzből, akik – borzalom! – kritizálták a kormány egyes intézkedéseit! A dolog mögött persze az áll, hogy a Fidesznek szüksége van az ellenségképre a tábora egybetartásához, az ellenzéki pártokat viszont már senki nem tudja komolyan venni, mint fenyegetést, már a CÖF-ös kisgyerekeket sem lehet ijesztgetni az ágyuk alatt lapuló Mesterházy Attilával. Sokkal jobb ellenségkép a külföldről pénzelt, sötétben bujkáló, rémhíreket terjesztő szabadkőműves civil egyesület, akik titokban szervezkednek a rendszer aláaknázására. Az a jó ezekben a szervezetekben, hogy az átlagpolgár többnyire nem is hallott róluk, így bármekkora marhaságot el lehet róluk mondani a lebukás veszélye nélkül, mert csak kevesen tudják, hogy a Krétakör Alapítvány, vagy az Liberális Fiatalok Egyesülete nem sokkal többek pár fős beszélgetőköröknél, akik nemhogy kormánybuktatásra nem képesek, de örülnek, ha egy egyetemi kiselőadót meg tudnak tölteni. Bár még nem látszik az ügy vége, úgy tűnik, ez az idióta kampány 40 milliárd forintjába kerül a magyar adófizetőknek, ugyanis a norvégok a vádaskodás hatására leállították a kormány által kezelt támogatás utalását is. Megérte, János?