Egyébként, aki foglalkozott már titkosszolgálati módszerekkel, az tudja: egy ember akkor is könnyen egy ilyen cég emberévé válhat az évek során, hogy erről valaha is konkrétan tudomást szerezne. Kovács Béla azt nem cáfolta (talán nem is teheti meg, pontosan azért, mert nincsen a biztos tudás birtokában), hogy felésége a KGB-nek dolgozott. Aki viszont nap mint nap egy olyan emberhez megy haza, egy olyan társsal osztja meg magán-és szakmai életének részleteit, aki egy idegen országnak dolgozik – nos, az maga is ennek a hatalomnak a játékszerévé válhat.
Az ártatlanság vélelme természetesen mindenkit megillett, és ezt nem akarjuk elvitatni Kovács Bélától vagy a feleségétől sem. Az őt delegáló Jobbiktól viszont politikai szűklátókörűség lenne pozícióban tartani egy olyan embert, aki ellen akár évekig elhúzódó tárgyalások során havonta jöhetnek elő újabb kínos részletek, amelyeket éppoly nehéz cáfolni, mint bizonyítani.
A Jobbiknak akkor érdemes kitartania Kovács Béla mellett, ha száz százalékig meg van győződve ártatlanságáról, amely – valljuk meg – a mostani helyzetben meglepő lenne. Ellenkező esetben minden kezet el lehet engedni.”