Még egy remek hely a harmadik világháború kirobbantására – igencsak forrósodik a helyzet az Északi-sarkon
Nukleáris elrettentés, flották és bombázók – ez az a hely, ahol a Nyugat igazán tarthat Oroszországtól, mutatjuk, miért!
A Jobbiknak akkor érdemes kitartania Kovács Béla mellett, ha száz százalékig meg van győződve ártatlanságáról, amely – valljuk meg – a mostani helyzetben meglepő lenne. Ellenkező esetben minden kezet el lehet engedni.
„Amikor ma reggel kinyitottuk az Indexet, és végiggörgettük a kilométeres hosszúságú cikket, azt gondoltuk, végre kiderül, kicsoda valójában Kovács Béla, és mit ártott az EU-nak vagy Magyarországnak. Az írás két ügynököt leplezett le: Kovács Béla feleségét és az újságíró Dezső Andrást.
Mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy az Index ablakába csak úgy befújta a szél a Mainicsi Simbun 1975. augusztus 28-i számát, meg hogy Dezsőt »egykori külügyminisztériumi dolgozók és titkosszolgálati szakértők« informálták arról, Kovács felesége milyen osztrák néven utazgatott a 80-as években. Nem kisebbítve az oknyomozás fáradságos munkáját, mielőtt az év tényfeltáró újságírója díjat képzeletben odaítélnénk Dezső Andrásnak, azt azért jegyezzük magunkban, hogy a lényegi információk kizárásos alapon csak a magyar titkosszolgálatok kezén keresztül érkezhettek. És ez még az optimistább verzió. Tegyük hozzá azt is: Kovács az édesapja orosz származására vonatkozó információkat cáfolta, ráadásul úgy, hogy nyilvánosságra hozott egy rettenetes családi tragédiát. Nincs az a sanda érdek, ami erre rávenne egy embert. Dezső minimum ebben az ügyben tartozik egy bocsánatkéréssel. Ha van kérdés, amiben az újságírót nem illeti meg a tévedés joga, akkor az az intim szférának ez a legbelsőbb régiója.
(...)
Egyébként, aki foglalkozott már titkosszolgálati módszerekkel, az tudja: egy ember akkor is könnyen egy ilyen cég emberévé válhat az évek során, hogy erről valaha is konkrétan tudomást szerezne. Kovács Béla azt nem cáfolta (talán nem is teheti meg, pontosan azért, mert nincsen a biztos tudás birtokában), hogy felésége a KGB-nek dolgozott. Aki viszont nap mint nap egy olyan emberhez megy haza, egy olyan társsal osztja meg magán-és szakmai életének részleteit, aki egy idegen országnak dolgozik – nos, az maga is ennek a hatalomnak a játékszerévé válhat.
Az ártatlanság vélelme természetesen mindenkit megillett, és ezt nem akarjuk elvitatni Kovács Bélától vagy a feleségétől sem. Az őt delegáló Jobbiktól viszont politikai szűklátókörűség lenne pozícióban tartani egy olyan embert, aki ellen akár évekig elhúzódó tárgyalások során havonta jöhetnek elő újabb kínos részletek, amelyeket éppoly nehéz cáfolni, mint bizonyítani.
A Jobbiknak akkor érdemes kitartania Kovács Béla mellett, ha száz százalékig meg van győződve ártatlanságáról, amely – valljuk meg – a mostani helyzetben meglepő lenne. Ellenkező esetben minden kezet el lehet engedni.”