Menthető még?

„Kétbalkezes-e a magyar baloldal az október derekán esedékes önkormányzati választások előtt? Sokan hajlamosak ezt hinni a közelmúlt napok eseményein töprengve. Lehet-e annyira tapasztalatlan egy pártszövetség, hogy bizalmas tárgyalások, zártkörű alkudozások helyett minden részletet kiszivárogtasson, tálcán kínáljon a szembenálló tábor lesben álló kárörvendő sajtójának? Amely persze másnap szinte egész publicisztikai oldalait ennek szenteli, kommentárjai részletezik a »két balkezesek« sutaságait. Gazdag válogatás áll rendelkezésükre.

Annál is inkább, mert aki náluk, odaát, elfogult rokonszenvvel olvassa e fejtegetéseket, nagyvonalúan mellőzi, hogy ilyesmi, még ehhez hasonlatos, sem a Fidesznél és szolgálatkész társánál, a KDNP-nél nem fordulhat elő. Egyrészt azért nem, mert ott egyszemélyi hatalom érvényesül, a vezér dönt mindenről, legalábbis az elsőrendű kérdésekről, másrészt meg azért nem, mert ott a hírlapírók csakis azt publikálhatják, amit megengednek nekik. (...) Ezzel a magatartással, és a mögötte álló parancsuralmi szemlélettel szinte kapóra jön, hogy a másik oldal mindent kitereget, lehet szórakozni rajta.

Persze megkönnyíti a kárörvendők dolgát, hogy a közvetlenül érintettek (legalábbis egyesek közülük), a baloldalon csakugyan annyira naivak, úgy vélik, a nyíltság, az őszinte tájékoztatás elengedhetetlen része a demokráciának. Igaz ez olyan ellenfelekkel szemben, akik hisznek a demokráciában, tartják magukat a morális alapszabályokhoz. (...)

Nálunk meg? Az európai parlamenti választások fővárosi eredményei arra utaltak, (még csak utaltak rá!), hogy Budapest egyes fontos kerületei gazdát cserélhetnek, jó taktika esetén még a főváros vezetése is átcsúszhat az ellentábor kezébe. És akkor napokon, szinte órákon belül törvény lett az új szabály, amely megfoszthatja a baloldalt választási sikereinek egy részétől.”