Botos Katalinnak igaza volt

2014. augusztus 04. 12:02

Mára a technológia és a termelékenységet hatékonyan kihasználó kapitalista társadalom elérte azt a szintet, hogy a piacon gyakorlatilag mindent meg lehet elérhető áron venni, ami a túléléshez szükséges.

2014. augusztus 04. 12:02
Tallián Miklós
Kapitalizmus

Szóval még a legszegényebbek is megtehetik, hogy az életben maradáshoz szükséges alapszolgáltatásokat (étel, higiénia, lakhely, stb.) egyszerűen megvásárolják. Ismét mondom, nem luxustermékekről van szó. Ezt például jól látja Botos Katalin, a dolog ott válik végtelenül komikussá, amikor látszik rajta, hogy azt képzeli, hogy ez a jelenség kormányrendelettel, ráolvasással és népitánccal megfordítható. Nos, nem. Ez akkor fordítható meg, ha a reáljövedelmek visszaesnek a száz évvel ezelőtti szintre, dehát akkor a 300 forintos vizitdíj ellen népszavazó országban nem a házasodási kedv lesz a probléma.

Ekkor viszont mi marad, amit a házasság nyújtani tud: az érzelmi kapcsolat és a saját gyerek. Pont. És ugye az utóbbi is sokkal inkább az érzelmi hasznossága miatt érdekes, mivel manapság nem szokás hatévesen lezavarni senkit a bányába. Mivel nincs rá szükség, lásd az előző ábrát. Nem kell hozzá hatalmas pszichológiai érzék, hogy végiggondoljuk, ha valamire nincs szükség az életben maradáshoz, akkor az kevésbé lesz stabil (inner feelings come and go), illetve a csökkenő gyerekszámok korában eleve nehezebben fog létrejönni (ne felejtsük, most nem a demográfiai fordulatot magyarázzuk, hanem a házasságot), hiszen mindenki jól meggondolja, kivel vállal gyereket, ennek társadalmi következményeiről meg majd Clark kapcsán lesz szó.

Óvatosan jegyzem meg, hogy akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy nem a házasságok alacsony számából következik a gyerekek alacsony száma, hanem fordítva: a gyerekekre való alacsony igény miatt jóval kevesebben motiváltak házasodni – hiszen a házasodás többi indoka egyszerűen elfogyni látszik. Tudom, ez szemben áll a konvencionális gondolkodással, de érdemes megfontolni: az tudott, hogy a házasságban élő párok körében nagyobb a termékenység, és általában a házasság előbb köttetik a gyerekszületésnél, és ebből az okosok levonják a következtetést: házasságból következik a gyerek, tehát rendezzünk táncesteket, ahol mindenki házastársat talál. Csakhogy mi van, ha a dolog épp fordított: az házasodik, akiben már nagyjából megérett a szándék a gyerekvállalásra, és így a gyerekvállalási hajlandóság (vagyis a gyerek inherens értéke) determinálja a házasodási kedvet?

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 24 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Peter8811
2014. augusztus 05. 06:45
Simon Gabi bácsi meg biztos megtudja venni.
Gjallarhornet
2014. augusztus 05. 00:24
Mostanság, hogy a házasság fogalma lassan kiürül, talán már hűségesnek lenni sem sikk,tényleg "nem üzlet" egy férfi számára megnősülni... Nem nyer vele szinte semmit, csak kötöttséget.
Polgár Gyula
2014. augusztus 04. 21:28
A modern kapitalizmusban a szegények a legkövérebbek.
bolá
2014. augusztus 04. 18:33
«hogy a piacon gyakorlatilag mindent meg lehet elérhető áron venni, ami a túléléshez szükséges» Rövid távon túlélést jelent, de hosszú távon lassú halált az, ami ma jó esetben csakipari hulladék, de inkább lassan ható méreg.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!