„Szóval még a legszegényebbek is megtehetik, hogy az életben maradáshoz szükséges alapszolgáltatásokat (étel, higiénia, lakhely, stb.) egyszerűen megvásárolják. Ismét mondom, nem luxustermékekről van szó. Ezt például jól látja Botos Katalin, a dolog ott válik végtelenül komikussá, amikor látszik rajta, hogy azt képzeli, hogy ez a jelenség kormányrendelettel, ráolvasással és népitánccal megfordítható. Nos, nem. Ez akkor fordítható meg, ha a reáljövedelmek visszaesnek a száz évvel ezelőtti szintre, dehát akkor a 300 forintos vizitdíj ellen népszavazó országban nem a házasodási kedv lesz a probléma.
Ekkor viszont mi marad, amit a házasság nyújtani tud: az érzelmi kapcsolat és a saját gyerek. Pont. És ugye az utóbbi is sokkal inkább az érzelmi hasznossága miatt érdekes, mivel manapság nem szokás hatévesen lezavarni senkit a bányába. Mivel nincs rá szükség, lásd az előző ábrát. Nem kell hozzá hatalmas pszichológiai érzék, hogy végiggondoljuk, ha valamire nincs szükség az életben maradáshoz, akkor az kevésbé lesz stabil (inner feelings come and go), illetve a csökkenő gyerekszámok korában eleve nehezebben fog létrejönni (ne felejtsük, most nem a demográfiai fordulatot magyarázzuk, hanem a házasságot), hiszen mindenki jól meggondolja, kivel vállal gyereket, ennek társadalmi következményeiről meg majd Clark kapcsán lesz szó.
Óvatosan jegyzem meg, hogy akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy nem a házasságok alacsony számából következik a gyerekek alacsony száma, hanem fordítva: a gyerekekre való alacsony igény miatt jóval kevesebben motiváltak házasodni – hiszen a házasodás többi indoka egyszerűen elfogyni látszik. Tudom, ez szemben áll a konvencionális gondolkodással, de érdemes megfontolni: az tudott, hogy a házasságban élő párok körében nagyobb a termékenység, és általában a házasság előbb köttetik a gyerekszületésnél, és ebből az okosok levonják a következtetést: házasságból következik a gyerek, tehát rendezzünk táncesteket, ahol mindenki házastársat talál. Csakhogy mi van, ha a dolog épp fordított: az házasodik, akiben már nagyjából megérett a szándék a gyerekvállalásra, és így a gyerekvállalási hajlandóság (vagyis a gyerek inherens értéke) determinálja a házasodási kedvet?”