„És akkor itt van 2014. A nép döntött már áprilisban, aztán májusban is, elég egyértelműen. És most jön október, az önkormányzati választás.
A reszli baloldal azt hiszi, ez életének legfontosabb eseménye. Nem érdekes, hogy a közvélemény-kutatások mit jósolnak, ez most élet-halál harc.
Gyakorta köztük gyűlések vannak – szól a zsoltár és valóban. Állandóan egyeztetnek, megbeszélnek. A kamerák előtt fontoskodva lépdelnek aktatáskáikkal, mintha abban a rapallói egyezmény lenne. Fontoskodva lépnek, mintha náluk lenne a megoldás. Közben pitiáner személyi ambíciók, sértettségek, alkuk dominálnak.
Szegény MSZP, megígérte Horváth Csabának a posztot, aki annyira komolyan vette, hogy alig tud vagy nem is akar már kihátrálni. Szegény (nem szegény) népszavások, népszabadságosok, akik hajdan tort ültek a jobboldal megosztottságán, mit szólnak ehhez? Csak dadognak.
Horváth Csaba távolról sem egy Montesqiueu,(közelről sem), bár ezt nem állította senki. Most meg csodálkozik. A kis pártok, az MSZP-ből kiszakadt kis pártok pedig állítólag zsarolnak. A nagy szoci öregek szerint katasztrófa a megállapodás. Kunhalmi Ági szép szemei csak pislognak. Ismerős.
Az SZDSZ egykor a baloldali kormányt zsarolta, ami az ország jövőjére meghatározó volt. Láttuk. Most csak a baloldali összeborulásban kelt zavart magabiztos és kérlelhetetlen ajánlataival, ami remélhetőleg az ország jövőjére már nincs befolyással.”