Fordulat

„Miközben Magyarországot ellepték a növekedési hitelprogramos hirdetések – a csecsemőtől az aggastyánig már mindenki ezt fújja –, tény az, hogy 2,5 százalékos kamatra bankkölcsönhöz jutni egész Európában, még a fejlett Lajtán túl is specifikum. De a várva várt hitelboom – itt elsősorban a vállalati szegmensre kell koncentrálni –, csak akkor következhet be, ha a jegybanki »pótlék« mellett az érintett kereskedelmi bankok is érdekelve lesznek a kölcsönök kihelyezésében. Ezért is nagyon nem mindegy, hogyan zajlik majd le a devizahitelek kivezetése, abból milyen szerepet vállal magára a Magyar Nemzeti Bank, valamint esetleges »háborús körülmények« között zajlik-e le az ügy, hisz az érintettek az Alkotmánybíróságra és az Európai Bizottsághoz szaladgálnak. A tét hatalmas, mert eddig a politikai stabilitást, a makrogazdasági egyensúlyt és a növekedést sikerült megőrizni– megkockáztatom: valószínűleg hosszú idő óta először –, és ez lenne a minimális feltétele a fenntartható gazdasági gyarapodásnak. Utóbbira pedig felettébb szükség lenne, mert májusban még úgy ünnepeltük Magyarország tízéves uniós tagságát, hogy a 2004-es gazdasági fejlettségi állapothoz képest néhány százaléknyi javulást tudtunk csak felmutatni.

Nem kell hozzá jóstehetség, hogy a következő évekre az állam megerősödését prognosztizálhatjuk a gazdaságban, azonban az sem lényegtelen, hogy ez az állam és a piac közötti erőviszonyok fitogtatásával jár-e majd, vagy a »békés egymás mellett élés« jegyében.

Ugyanis a monetáris fordulathoz gazdaságpolitikai is kell. A következő hónapokban kiderül, hogy lesz-e, és az is: mekkora mélységű lesz.”