Kurultaj

„Én személy szerint azok közé tartozom, akik nem akarják pacifikálni, de még csak lecsendesíteni sem a nagy Törzsi Gyűlést (ezt jelenti ugyanis eredetileg a Kurultaj szó), hiszen miért is legyünk mindig mi azok, akik folyton kussolnak, akiket kussoltatnak, meg a helyére parancsolnak, akár a kutyát. Nem is szeretem ebben az összefüggésben a hagyományőrzés szót, mert szeretném, ha a Kurultaj nem megőrzött, hanem megélt hagyomány lenne, és persze nem a soviniszta tudat, de nem is a kicsiség annyiszor hangoztatott szellemköre, mert azzal már torkig vagyunk.

A magyarok pszichéjében egyébként űr tátong. A vádaskodás szándéka nélkül írom, hogy továbbra is tartozik a tudomány ennek a népnek azzal, hogy megmutassa, honnan jött, honnan származik, miféle feladatokkal küldte a Földre a Teremtő. Valami titoknak kell lennie itt, mert nem véletlen, hogy a magyarságot történelme során számtalanszor el akarták szakítani a gyökereitől. Még azt a magyarságot is, vagyis a mait, sőt, még azt igazán, amely már alaposan elkeveredett más népekkel, de megdöbbentő módon így is továbbviszi az ősi üzenetet. Viszi még akkor is, ha nem tudja megfejteni, és itt az űr megint, és itt kellene jönnie újra a tudománynak, mert sokszor zavarodunk össze, s válunk bizonytalanná épp e megfejtés hiányában.

Egyelőre csak találgatunk, hogy mi lehet ez, de valami olyasminek kell lennie, ami nem illeszkedik sehogy sem e túlzottan is materiális és haszonelvű világ elemeihez. Ez egy magasabb rezgésszámú spiritualitás lenne, ahogy az ezoterikusok mondják? Ez is egy válasz.”