A vicces kedvű indexesek viszont nem számoltak azzal, hogy sokak számára nem jön át a cikk egyébként igen halovány iróniája. És hiába a cikk végéhez fűzött, sötét alapon megjelenő szájbarágós magyarázat, hogy ez egy fiktív interjú − és hiába a cikk elejére utólag odabiggyesztett újabb magyarázat, hogy ez egy összeesküvés-elméleti napra készült írás −, a cikk maga önálló életre kelt. Ami nem csoda, hiszen vajon hány magyar van tisztában például magával a „konteó” szó jelentésével? És mi lehet az aránya az értő, alapos olvasóknak, akik tényleg eljutnak a cikk végén lévő magyarázatig és értelmezik is azt?
Csak az Index-cikket magát 31 ezren lájkolták eddig. Inkább nem tippelem meg, hogy közülük mekkora az aránya azoknak, akik szó szerint elhitték az interjúban olvasottakat, hiszen ezt írja az újság. Az Index nem számolt azzal, hogy ami egy fővárosi online szerkesztőségben egy napig viccnek számít, az bizony nagyon nem így jön le a szerkesztőségen kívüli, Index-humort − és még sok minden mást − nem értő, pontosabban máshogy értő, másként értelmező, más világképpel rendelkező lakosság körében. Különösen akkor, ha már rég véget ért a konteó-nap, a szöveg maga meg úgy önmagában ott marad a neten. Úgy tűnik, az online újságírók sem értik a népet.
És azzal sem számoltak, hogy a Facebook újabb és újabb megosztásain, illetve például a Hir.ma nevű hírportálszerűség cikkszemléjén (ahol egy szóval sem írták le, hogy ez egy kamuinterjú) keresztül annyi áttéten jut át az egyszeri magyar olvasóhoz az eredetileg viccnek szánt írás, hogy a hoax-paródia az ellentétébe fordul át. Maga is hoax-szá válik, és a hülyeséget, a hiedelmet, a babonát kezdi terjeszteni a fogalmatlanabb emberek körében. Itt válik a játék, az irónia, a vicceskedés veszélyessé. Az összeesküvés-elméletek sorát komolyan vevő, a paródiának szánt, de aztán komolynak értelmezett hoaxokból téves hitet és hamis tudást merítő tömegekből aztán ilyen figurák nőhetnek ki, természetesen elkötelezett híveket maguk köré gyűjtve.