Van egy rémálmuk

„Lehet persze negligálni az eszme alapját, csak akkor nem kell baloldali maskarába bújni. A gondolat alapja ugyanis azonos Buenos Airesben és Karcagon, 1923-ban és 2311-ben. Miskolc viszont vallomás arról: a szervezett magyar baloldalnak nincs ötlete, fantáziája, tehetsége súlyos társadalmi problémák, így a mélyszegénységben élő cigányok és az alig jobb helyzetben küszködő többségi társadalom közötti fojtogató feszültség megoldására. Ezért azt találta ki, hogy kiszolgálja az aktuális igényt, és elképzelni sem tudja, hogy lehet hinni valamiben, és ha van képessége, bátorsága, közönséget teremthet igazságához. Pedig ezt hívják politizálásnak, nem a bejelentésről szóló közlemény bejelentéséről szóló vitának a párttanácsi jóváhagyását.

Elüthetjük az egészet azzal, hogy a cigányok lopnak, minden antirasszista felszólalás a bűnözők védelme, hovatovább könnyű drogozás, ám el lehet gondolkodni azon, hogy sokáig ez lesz az ország, amelyben élünk. Ezért tragédia, hogy pályává alakult, amelyen más nyelvet beszélő törzsek válogatottjai csapnak össze. És ezért kell kimondani, hogy egyre nehezebben megy az együttélés azzal a »negyedszázados« politikai elittel, amely magára hagyta a többségi társadalom és a kisebbség kiszolgáltatott tagjait, de nyerészkedik dermesztő kilátástalanságukon.

Igaz, így legalább megvédheti címét a képmutatás-vb-n.”