Megállj, fogyasztás!

Olajhír: „A nehezen hozzáférhető készletek esetében a kutatás, illetve az új mezők feltárásának költségei ugrásszerűen növekedtek, míg a kitermelés ennek hatására alig néhány százalékkal emelkedett. (Három olajtársaság adatain szemléltetve: az Exxon Mobil 51%-nyi tőkenövekedés 6%-os hozamnövekedéssel, Royal Dutch Shell 39%-nyi tőkenövekedés 1%-os hozamnövekedéssel, a Chevron esetében 89% tőkebefektetés 3%-os hozamvisszaeséssel párosult 2009. és 2013. között)… E mozzanatra a jelzett társaságok 2013-tól tőkekivonással válaszoltak.” Földhír: „A tény, hogy csupán 60 évre elegendő a termőföldünk, nehezen elképzelhető, de sajnos igaz. A 3T programban főszerepet játszó baktériumok milliárdjaival lassítani tudjuk ezt a folyamatot, napról napra, évről évre. Hátha nyerünk legalább egy évet... Nem kétséges: a magyar mezőgazdaság sürgős újraélesztésére van szükség. Ehhez olyan szövetségeseket várunk, akiknek fontos, hogy a hazai termelők egészséges, tápanyagokban gazdag élelmiszert állíthassanak elő és legyen elég hely a termesztésre.” Egészséghír: „Az egész világot fenyegetik az antibiotikumoknak ellenálló, úgynevezett szuperbaktériumok – olvasható az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerdán közzétett jelentésében. A halálos szuperbaktériumok még a legerősebb antibiotikumokra sem reagálnak, elterjedésük pedig már nem jóslat, hanem az egész világon valóság. Bárkit, bármilyen életkorban, bármelyik országban elérhetnek az antibiotikumokra rezisztens baktériumok.” Nos, ezt hagyta korosztályunk örökül a gyermekeinknek, unokáinknak. Akik pedig hazánkban ez ellen tenni próbáltak, azokat éppen a Fidesz "gyilkolta meg" - lásd a szoci időkben, ellenzékben agyonajnározott Ángyán József, Ács Sándorné (Kishantos) példáját!

... még ennyi NER marha egyrakáson ... méghogy gazdasági növekedés! Kap egy stolwerkot, aki megírja a költő nevét: Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég – és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet. Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacillusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó – memóriádból szedd elő s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem? Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed – hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod. Tanuld meg ezt a versemet. Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet.

Ervin nem képes hibázni :D:D

500 vagy akár csak 100 évvel ezelőtti fejlettségi színvonalon a ma élő emberiség igen jelentős része, milliárdnyi ember rövid időd belül halott lenne. Én is. Könnyen meglehet, hogy a cikk szerzője is. A fejlődést nem lehet megállítani, s kiirtani az emberek egy részéből sem a fejlődés iránti vágyat. Persze aki akar nyugodtan kolostorba vonulhat, lehet remete, nem kötelező fogyasztani, de ez egész emberiség szintjét nem megy. Az embernek nagy agya van, muszáj foglalkoztatnia azt. Evolúció.