Megállj, fogyasztás!

„A környezetvédelemnek ma már nem csupán a természetről, hanem az emberiségről kellene szólnia. Amikor teszünk a környezet károsítása ellen, akkor nemcsak a pici fókák fitos orrát kell látnunk, hanem dédunokáink gyermeki mosolya is eszünkbe kell jusson. Mert most már az emberiség léte a tét. Másrészről pedig nagyon fontos lenne az egyén és minden közösség fogyasztói céljait az aranyközép felé terelni. Illetve a Konrad Lorenz által a civilizált emberiség egyik halálos bűneként emlegetett gazdasági-társadalmi versenyfutást megállítani. Ugyanis ahogy Lorenz is írja: »Igen rövidlátó a kapitalista uralkodó osztály, ha továbbra is folytatja a fogyasztók megjutalmazását életszínvonaluk növelésével, miközben arra idomítja őket, hogy továbbra is folytassák a vérnyomásnövelő, idegőrlő versenyfutást társaikkal.«

Tehát nem csupán a megújuló energiára kellene több figyelmet, szellemi és anyagi energiát fordítanunk (hisz ez már önmagában is ellentmondás), hanem fokozatosan áttérni a versenyalapú, neoliberális elvek alapján megkomponált gazdaságról valamilyen más típusú értékeket felvonultató együttélési formára. Globálisan kell felismernünk, hogy a mindent átható neoliberális alapvetés, azaz a »verseny és haszon mindenek felett« elv öngyilkos küzdelem csupán önmagunk ellen. Szükségünk van az egyénen túl mutató értékekre, amelyek forrása az Isten, a természet vagy a közösség lehetne. De semmiképpen sem eredhetnének a liberális demokrácia lakójától, az egoista egyén autonómiájából.”