„Tudom, hogy a miniszterelnök tusványosi beszédén a művelt körökben »illik« felháborodni. Sajnos a szinte kötelező fejcsóválás mintha enyhe agyrázkódást is eredményezne, s mindez megakadályozza, hogy egyébként gondolkodó-elemző emberek a beszéd valódi tartalmával is foglalkozzanak. A klisékben kimerülő hangoskodás, amelyhez talán a beszédet sem kell elolvasni, sajnos magyar átok. Talán nem is új jelenség a magyar történelemben. Az viszont mindenképpen, hogy úgy néz ki, az idei nyárnak ez a beszéd lesz az egyetlen beszédtémája. Se párt, se politikus – különösen nem baloldalról – nem tudott hasonló izgalmat és érdeklődést kiváltani gondolataival.
Mindezt nem azért írom, mert Orbán Viktor beszédének minden részletével egyetértenék. A HírTv P8 című műsorában már alkalmam volt kifejteni, hogy a miniszterelnöki vízióban szereplő »illiberális állam« helyett találóbb lett volna »posztliberális államot« említeni. Felületesen nézve persze ásítozásra kényszerítő jelentőségű a különbségtétel. De míg az első a nemzetközi nyilvánosságban a demokrácia egyfajta fosztóképzője (függetlenül attól, hogy a miniszterelnök mit ért alatta), addig a posztliberális jobban kifejezi a szándékolt célt: a meglévő értékek integrációját követő továbbfejlesztést és paradigmaváltást.
Az Orbán Viktor által idézett változások ugyanis tagadhatatlanok. A ma nem olyan – és a holnap különösen nem lesz olyan –, mint a tegnap volt Nyugaton. Ezt bizony az Egyesült Államokban is tudják, amit a világhatalmi vezető státus szinte naponta demonstrált visszaszorulása tesz egyértelművé. S bizony ilyenkor a kormányzásra felhatalmazottakat zavarja, ha nem tudnak kormányozni. Legalábbis erre utal, hogy nemrég maga az amerikai elnök bosszankodott saját politikai rendszerén – épp a tusványosi beszéd miatt a Magyarországnak járó uniós források elvonására felszólító New York Times-ban. Obama szerint az amerikai politikai rendszer »diszfunkcionális«, amelyért ellenzéke, a republikánusok radikálisai mellett az ottani politika jelenlegi arzenálja, az amerikai választókerületek tetszőleges alakítgatása az uralmon lévők által, a média balkanizációja és politikában lévő ellenőrizetlen pénzek felelősek. Mindez, szerinte, ellehetetleníti, hogy »közösen fontos kihívásokkal nézzen szembe az ország«. Ez Obama tusványosi beszéde. Nehéz lenne tagadni, hogy a magyar miniszterelnök is ugyanerről beszélt – igaz, a magyar politikai rendszer diszfunkcionalizmusa ellenében létrejött második kétharmad birtokában.”