„Ez már akkora arcátlanság és gátlástalanság, hogy sokan már-már zsenialitásról beszélnek, amit azért némileg pontosítani illenék, már olyan értelemben, hogy annak idején a két Pásztor se volt zseni, csak egyszerűen elvették az üveggolyókat, mert megtehették. Igaz, a jegybank kizárólag a közjó érdekében vásárol be. Amikor az ellenzék rákérdezett a 415 millióért vásárolt harmincszobás, úszómedencés kastélyra, az volt a válasz, hogy az MNB így biztosítja versenyképes dolgozói regenerálódását, amúgy pedig a kastély újabb harminc munkanélkülit emel vissza a munka világába, ami annyit is tesz, hogy már csak 11 800 ingatlant kell jegybankilag megvásárolni, és elfogy Magyarországon a hivatalos 354 ezer munkanélküli.
Ráadásul Matolcsy előre be is jelenti, hogy igen, további kilencvenmilliárdért vesz még kastélyt, irodaépületet, később majd feltehetően pár megyét, esetleg az egész országot, ám előbb nyilván Balatonakarattyát fejleszti világvárossá. Közben tudniillik az Akarattyai Szilfalevél című közéleti orgánumból kiderült, hogy a jegybankelnök-feleség Akarattyán lesz polgármester, ugyanis régi érzelmek kötik az üdülőtelephez, akárcsak a férjet, úgyhogy elképzelhető, hogy a Balaton e szegletében hamarosan saját szállodasor és luxusnegyed épül saját egyetemmel, metróval, vízi- és légikikötővel, az Akarattyai Szilfalevél pedig hetente védi meg gyújtó hangú vezércikkben az országot a Washington Post szűnni nem akaró támadásaitól.
Ami viszont a végső célt illeti, pár évvel ezelőtt Matolcsy miniszter furcsán csillogó szemekkel és igen elkötelezetten beszélt őseink kivételes agysebészeti képességeiről, amiből ma is építkezhetünk. Nem akarunk jóslásokba bocsátkozni, de nem volnánk meglepve, ha az elnök két év múlva a jegybank legjobban felszerelt agysebészetén saját kezűleg fogna műtétbe; előbb-utóbb minden kör bezárul.”
