A nemzetállam: rémálom

Valaki meg tudná-e mondani nekem azt, hogy miért tiltottak le engem a Népszabadság hozzászólás rovatába való beírási lehetőségemtől. Pedig én csak a színtiszta Igazat próbálom leírni mindenkor mindenki rá kíváncsi személynek!

Markót mindig utáltam, de ezek után még szarba sem veszem.

Markó azt sem tudja, melyik világon él! 1990-ben közvetlen a fordulat után Erdélyben és egyéb jelek szerint más elcsatolt magyar területeken egyaránt, mint mikor a csonttá fagyott állapotából felenged a halotti tetem, úgy kezdtek gyors ütemben visszaalakulni természetszerűleg a Kárpát-medencében munkáló évezredes életkorgási folyamatok. Ilyképpen például az erdélyi oláhok látván többek között az anyaországban megtapasztalható magasabb életszínvonalat, az ott élő emberek kulturáltságát, számukra- a részükről általunk átéltek tudatában- hihetetlennek tűnő felebaráti emberszeretetét… a magyarok lekörözhetetlen jóságukkal már a kezdetektől maguk mellé állították a gúnyhatáron mind nagyobb számban átmerészkedni hajlandó oláh feleinket. És ez az újonnan felfedezett egyedi magyaros ragyogású civilizáltabb életpezsgés-közeg, mintha igazi napfényként vonzotta volna maghoz már az eleitől fogva kalandozó kedvű, kíváncsi természetű oláh testvéréket. Mi több egy idő után jelenlegi gyarmatosítóink titkon, maguk között már földi mennyországnak kezdték titulálni az elárvult csonka országunkat. És azon túl-saját ösztöneikre is hallgatva- mindinkább igyekeztek felnézni össze-visszaszabdalt kis magyar hazánkra, és repesve várták, hogy a mindenkori magyar kormányok maguktól is meglássák azt, ami mindennél evidensebb, éspedig azt, hogy minden erdélyi oláh és nemcsak, szívben Magyarország felé tekint, résen figyelve a várva várt első hívó jelre. Hiszen a mi magyar szavainkból fakadó gazdag magyar kultúránk, képes nem csupán felemelni őket velünk közel azonos szintre civilizáltsági értelemben, hanem közben ezzel egy időben a mi csodálatos magyar nyelvünknek általuk önkéntes úton való részleges elsajátítása adhatna számukra kultúrafejlesztési téren is újabb lehetőségeket érvényre jutatni képes kitörési támpontokat. Tehát mindezt úgy kell vennünk, hogy ahhoz, hogy az oláhok önön kezdetleges kultúrájukat kiteljesítsék, mindenkor minden körülmények között legelső sorban szükség lesz arra, hogy részben, bár a magyar nyelv minimális mértékű elsajátítása által, ők is részei legyenek a mi magyar kultúránknak, azaz általunk érjenek el arra a gondolkodási nívóra, ahonnan kezdve már önmagukban nélkülünk is képesek lesznek továbbalakítani saját sorsukat. Mert így a rendkívül egyszerű nyelvükből fakadó, visszanyesett jellegű kezdetleges művelődési értékekkel felvértezve, értelmi képességeit mindenkor csakis leegyszerűsítő értelemben felhasználni tudó oláh intellektuális elittel az oláh állam élén, mindig is csak középszerűnél is nyomorúságosabb élethelyeteket lesz képes produkálni bármely regnálásra felkerülő soros oláh politikusi vezérbrancs saját alattvalói számára. És bárhogyan is igyekezne továbbnyújtózkodni oláh bukaresti vezető politikusgárda a saját, tudatosan magyartalanított kis világukban, mert a magyar művelődési összetevő mindenkori érvényesülése nélkül, amelyet esetünkben minden helyzetben a magyar szó szabad használata lenne hivatott képviselni, mindig is ugyanoda fognak majd eljutni jelenlegi gyarmatosítóink előemberi szintű civilizálódási keletű építkezési kísérletezgetéseik során: nélkülünk, magyar nyelvünk jobbító hatása nélkül, minden esetben a rabszolgasorba fognak visszahullani visszavonhatatlanul! Megfellebbezés joga Jóistennél! Vagyis vagy természetesen érvényesülhet majd ezentúl a szabadon használt magyar szó Kárpát-medence szerte mindenütt, és akkor minden egyes itt élő nép rátalálhat az önmaga választotta, számára legmegfelelőbb, Jóisten által is rá kiszabott saját nemzetfejlesztési útjára. Vagy pedig ha nem, a magyar szó szellem és lélekfelemelő értékének a jelenléte nélkül, az illető, minket körülvevő kárpát-medencei népek-az életbeléptetett uniós háttér machinációinak következményeként is-sorra fenevad ordasok módjára önmagukat fogják majd felfalni idővel. Egyébként is ezeknek a népeknek nem voltak és nem is lehetnek kiforrott konkrét nemzeti érzéseik, ami meg regisztrálható is volna nyomokban belőlük az ő esetükben, hasonlóképpen csak nagyon kezdetleges mértékben juthat érvényre, ezért is voltaképpen ugyancsak a magyar műveltségi összetevőnek az állandó hathatós jelenléte támogathatja meg jelenlegi előemberi jegyeket mutató oláh feleinket nemzettudat fejlesztési aspirációiknak kiteljesítésében. És akkor tételezzük fel azt, hogy a magyar szó természetes érvényesülése nélkül a Kárpát-medencében élő nemzetek az értelmi szempontból is elérhető emberi valójuk csak bizonyos hányadához képesek saját művelődési képességeik révén közel kerülni, így tehát ezen népek képtelenek önállóan a valódi nemzetépítés útjára térni, saját országot alakítani, a létrejövő országot felelősen irányítani. Ami meg jelenleg van, az nem egyéb, mint ez nyomortanyaszerű képződmény, amelyet hivatalosan Brüsszelben Oláhiának neveznek, amely országszerűség jelenleg is zsiványtanyaként működik, és vezetői sem többek legutolsó útonálló martalócoknál. És aki velük egy cseberből való, mint Markó, az hasonlóképpen idővel belesimul a balkáni fertői tájba. Lásd, Markónak Tőzsér (Jóisten nyugosztalja a másik volt szekust!) által juttatott milliárdos nagyságrendű „szponzorálást”, ami egykoron sokakban felvetette a korrupció gyanúját! És nem kicsit! Tehát azt mondani ilyen körülmények között, hogy hagyjunk minden egyes kárpát-medencei kezdetleges művelődési értékekkel rendelkező népet saját feje után politizálni, ez leegyszerűsítettebb formában többé-kevésbé egyet jelentene azzal, mint mikor ötéves gyermekekre bíznánk rá egy átlagos ház körül felmerülő különféle munkálatoknak az elvégzését.

A komcsi, az Erdélyben is komcsi!