Az izraeli miniszterelnök megköszönte Orbán Viktor meghívását
Orbán Viktor péntek reggel hívta meg Benjámin Netanjahut Magyarországra.
Az jut eszembe, hogy talán mégis létezik a Himnuszban szereplő Isten, a Történelem és a Preambulum Ura; egy savtúltengéses, undok, mizantróp bácsika, akinek sajátosan gonosz, szarkasztikus humora van.
„A régió összes országa, a lenézett tótok, cselákok, polákok, sőt (horribile dictu!) az oláhok szépen elhúztak mellettünk; az egykori nagy magyar vidámság oda, csak a barakk maradt, de abból is kilopták már a kápók az összes kényelempótló facilitást. Magyarország széles e környéken lassan legfeljebb Lukasenka beteges Belorussziájával tartja a lépést a nagy illiberalitásban, csak nekik több a nyersanyaguk, meg hát cigit is olcsóbban gyártanak. Mi meg szívjuk, köhögünk, ha nem a Mészáros Lőrincét akarjuk szívni, ugye. Orbánékat közben meg már a nagytestvéri Azerbajdzsán is kiröhögi. "Hahó, köszike a gyilkosunkat, haverok, ja hogy gáz? izé... hát most éppen elfogyott, mert rengeteg csörögefánkot sütöttünk az Alijev születésnapjára, de ha majd megint lesz, szólunk, tutira olcsóbban kapjátok, jaj, cseng a másik telefonunk, le kell tennünk, hellóka!". Szóval itt ez az ország-kóceráj, »a máskülönben szép Magyarország«, ahogy már a középkorban is nevezték; kívülről gyanús ripacsok cirkuszi porondja (csak a rács legyen erős!), belülről nézve meg egyre sivárabb, leraboltabb szükséglakás. A bundapálinka, a keresztény fővadászok, a férfias pofonok, a magasztos pofával előadott szentfazék erkölcstani traktátusok, az elzárt közkutak és a trafikmutyi kországa; a főúri lagzik és a kivágott erdők földje; a matyóhímzéses Hummerekkel nyugdíjasokat gázoló politikusok és az árvizeket szavukkal csillapítani akaró, gagyogó őrültek játszótere; a rátarti, soviniszta, műveletlen csinovnyikok savanykásan kukaszagú Eldorádója. Ahol Andy Vajna nemzeti kaszinói adókedvezményt kapnak, mert ha rengeteg profitot zsebelhet be az ország hörcsögembere (copyright by dr. Flash), akkor talán majd csepegtet belőle a nyomorgó kölyköknek is némi ételmaradékot – viccelődik Varga Mihály, aki elvileg ennek az országnak a gazdasági minisztere. Ja, hogy nem is vicc volt? Hát igen; pont ez benne a lényeg.
Huszonöt év után egyre kevésbé tudok jóízűen röhögni.”